Mimó és Cipek két kedves bábfigura, akikkel egyszerű, ám mégis kalandos történetek esnek meg, némi zenei aláfestés keretében. Feladatuk, hogy a vidám, mesés és játékos köntösbe rejtett mondanivalót szerethetővé, elfogadhatóvá tegyék az óvodás korosztály számára, s ezt a szerepet szemmel láthatólag kiválóan be is töltik. A kicsik ugyanis hangosan felkacagva, izegve-mozogva, mégis tátott szájjal figyelik a két mesehős városi kalandjait, akik megtanítják Pemzlinek, a görkorcsolyás egérnek, miért nem szabad épületekre és szobrokra graffitizni, találkoznak Kupaccsal, a sünivel, aki elmagyarázza, mitől veszélyes egy hulladék és mit kell vele tenni, s Mityóval, a macskával, aki felhívja figyelmüket az újrahasznosításra.
A mese él és gurul, a színészek kiváló humorral és játékossággal görgetik a szálakat, a fülbemászó Kaláka dallamok, gegek pedig nem csak a kicsiket, de az őket kísérő felnőtteket is szórakoztatják. A két bolondos, lila-sárga mesehős történeteiből most új könyv is megjelent, s hogy miért olyan fontos a környezetvédelmi mese, arról Mimó és Csipek legújabb kalandjainak bemutatóján beszélgettünk az alkotókkal.
Szűcs Krisztina, a projekt vezetője elmondta, nagyon sok örömet hozott nekik a gyerekekkel való környezettudatos párbeszéd. Eddig 20 óvoda vett részt a programban, s a különböző szabadtéri családi programokon – Gyerekszigeten, Millenárison – tartott előadásokkal együtt már mintegy 3000 gyerekhez jutott el a mese üzenete. A kicsik nyitottsága, mosolya mellett az is óriási élmény, hogy jól látni, hogyan fordítják le az üzenetet az ő kis nyelvükre: a foglalkozások után bejelentik, hogy ezentúl nekik is kell sámli, hogy elérjék a csapot, vagy hogy mostantól biciklivel fognak közlekedni apával.
Egy család szokásait a gyerekeken keresztül a legkönnyebb megváltoztatni – veszi át a szót Victor András, pedagógus, környezeti nevelő, aki szerint az óvodás korosztályhoz – akármilyen fontos, sorsfordító dologról is van szó – nem szabad másként, mint játékkal és mesével szólni. Persze elmagyarázhatjuk nekik az okokat, összefüggéseket, de ez csak nagyobb korban, 10-13 évesen kezdi igazán érdekelni őket. Viszont egy kisgyerekkel nem lehet vitatkozni, ha azt mondja, hogy „apa, ne dobd el a csikket!” Akkor bizony nem dobjuk el, sőt, elszégyelljük magunkat, hogy ez nekünk miért nem természetes.
Bükkösy Nikolett, az Europalánta Egyesülettől arról mesél, milyen változásokat képes elindítani egy családban a gyerek, s így közvetve a program is. Sokszor ugyanis a gyerekek kedvéért kezdik el a szülők például a papírgyűjtést, ami csak nagyon kis plusz időráfordítást igényel. S milyen remek szombati, családi program kerekedhet például abból, ha apával, ketten elmegyünk a gyűjtőszigethez, s addig meg lehet beszélni rengeteg fontos dolgot egymással!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!