Úgy tűnik, hogy napjainkra egyre több autista, vagy autista-gyanús gyermek születik, ez a gyakorlatban 1000 szülésre 2-6 érintett gyermeket jelent. A tendencia nem egyértelmű, ugyanis egy viszonylag későn felfedezett betegségről beszélünk, tehát a mai napig új ismeretekkel bővül az orvosok tudása. Éppen ezért nem lehet tudni, hogy valóban több beteg gyerek születik, vagy csupán hatékonyabban ismerik fel a kórképet.
Az autizmussal élő gyermekek szociális-kognitív és kommunikációs képességei erősen korlátozottak, ezek egész személyiségüket áthatják és fogyatékos állapothoz vezetnek. Elsődlegesen a szülők ismerhetik fel a betegség tüneteit, hiszen látható jelek nincsenek. Ez többnyire csupán „furcsa” viselkedésnek tűnhet a kezdetekben: a gyermek órákat tölt monoton cselekvéssel, már kialakult nyelvi és/vagy társadalmi képességeit veszíti el. Sajnos sokszor nem vesznek tudomást a viselkedési zavarokról és a „majd kinövi”, vagy „csak későn érő típus” és ehhez hasonló kifogásokkal élnek. Azonban az sem garancia a megfelelő diagnózisra, ha háziorvoshoz kerül a kicsi, hiszen ha nem szakosodott csapat foglalkozik vele, kevés eséllyel ismeri fel a betegséget.
Az autizmusnak – bár viszonylag keveset tudunk róla – jól elkülöníthető típusai vannak. Az Asperger-szindróma az egyik legenyhébb, mely az érdeklődési kör egyetlen területre koncentrálódását jelenti, a témáról való görcsös tájékozódás és beszéd kíséretében. A tünetek felnőtt korban a depresszióhoz hasonlítanak: az Asperger-szindrómások kerülik a szemkontaktust, nehezen létesítenek új kapcsolatokat, testbeszédük, hanghordozásuk nehézkes.
A PDD- NOS egy átható fejlődési zavar, melyet nagyon nehéz diagnosztizálni, súlyosságát tekintve valahol a Asperger-szindróma és az autista rendellenesség között helyezkedik el. Tünetei hasonlóak az előbb említett típusokhoz, azonban – mivel minden gyereknél máshogy jelentkezik – nehéz általánosítani. Ha mindenképpen meg kell tenni, akkor a csökkent szociális interakciót és nyelvismeretet, valamint a kevesebb ismétlődő viselkedést említhetjük.
Az átható fejlődési zavarnál súlyosabb tünetek esetén már autista zavarról beszélünk. Ebben az esetben súlyos fogyatékossággal járó nyelvi és szociális korlátoltság jelenik meg, kóros, hosszan ismételt cselekvéssel, és a mentális retardáción túl rohamokkal és kitörésekkel is számolni kell.
A Rett-szindróma az egyik legritkábban, kizárólag nőknél előforduló típus. A Rett-szindrómás csecsemő fejlődése 6- 18 hónapos korig normális, majd hirtelen a pici az addig megszerzett kommunikációs, koordinációs képességét elveszti. A későbbiekben nem válaszol a hangokra, nem veszi a szájába a kezét, nem tapsol, amikor látja, hogy más tapsol. A betegséget fizikai gyógytornával és logopédus közreműködésével lehet kezelni.
A gyermekkori széthúzó zavar a legsúlyosabb és legváratlanabb lefolyású típusa az autizmusnak. A gyermek ebben az esetben egészen 2-4 éves koráig fejlődik normálisan, majd hirtelen és drasztikusan veszít az addig elsajátított funkcionális képességeiből: nyelvi, szociális és mentális képességei is elvesznek.
A jelenlegi keretek csupán áttekintésre adnak lehetőséget, de nagy vonalakban leszűrhetőek a tipikus tünetek, melyek gyanakvásra adhatnak okot. Természetesen nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, hiszen valóban vannak gyerekek, akik lustábbak és később érnek. Azonban, ha huzamos ideig tapasztal valaki az autizmus jeleiből, akár többet is, akkor mindenképpen érdemes szakorvoshoz fordulni. A mondás is úgy tartja: jobb félni, mint megijedni.
