Bár ma sokan azt bizonygatják, hogy a gyerekek egyformák, a fiú és a lány szerepeket mi erőltetjük rájuk, a statisztikák azt mutatják, hogy „a fiúknak hatszoros az esélyük a lányokhoz képest a tanulási alkalmatlanságra, háromszor olyan gyakran szerepelnek a kábítószerfüggők nyilvántartásában, és négyszer akkora valószínűséggel állapítják meg róluk, hogy érzelmileg zavartak.” Ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan neveljük őket.
A család meggyengült, gyakran hiányzik is az apa, ha pedig jelen van, akkor is reggeltől estig dolgozik, sokszor hétvégén is, a hagyományos szerepek is felborultak, kit és hogyan kövessen a fiúgyermek? Férfi pedagógusok is jóval kevesebben vannak, az óvodában szinte alig találunk belőlük. Régen a fiúk együtt dolgoztak apjukkal a mezőn, vagy az apjuk műhelyében kezdték a mesterséget, többet látták őket. Ráadásul az apák nem csak a példaadással hatnak gyerekeikre, hanem konkrét tanítással is. Ezt bizony valahonnan meg kell tanulni, sem az iskola, de sokszor a szülők sem vértezik fel erre gyermekeiket.
Milyennek is akarjuk látni a fiúkat? Erős legyen, de ne erőszakos. Bátor, de nem vakmerő, finom érzésű, de nem anyámasszony katonája.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
