Sajnos a fenti eset, ha nem is mindennapos, jól példázza, extrém esetekben milyen veszélyeket rejt a virtuális valósággal való folyamatos kapcsolat. Nagyjából mostanra lépett középiskolás korba az első olyan generáció, amelynek tagjai számára alapvető a folyamatos elérhetőség, a napi 24 órás kontakt másokkal telefon, internet, vagy bármilyen más, az online-ságot biztosító eszköz segítségével. Félreértés ne essék: mind a net, mind a mobiltelefon nagyon hasznos tud lenni, de van egy pont, amikor az eszköz átveszi az irányítást, és bizony ilyenkor bármi megtörténhet.
“Mindig fent kell lennem a neten, mert mindenki más is fent van. Az interneten 100 százalékig önmagam lehetek. Ha kikapcsolnám a számítógépet, itt ülnék egész este a székben, mert nem tudnék magammal mit kezdeni,” mondja egy középiskolás amerikai fiú. Minél több időt tölt valaki online, annál nagyobb a veszélye annak, hogy adatait sokféle módon, sok felületen közli, illetve, hogy olyan oldalakba, üzenetekbe fut bele, amikbe nem kellene, kiteszi magát mások támadásának és kiszolgáltatottá válik a különböző site-okon akár egy fénykép, akár egy videó, vagy csak egy egyszerű komment által.
Magyarországon 2005 óta működik az Internet Hotline szolgáltatás, amely azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet az internetes zaklatás veszélyeire és módjaira, segítséget nyújtson azoknak, akik internetes zaklatás áldozatai lettek, vagy tudnak ilyen esetről, illetve megelőzze a bajt. Figyelemfelhívó kiadványukon arra buzdítanak, hogy hívjuk őket, „ha a kistesódra is káros, vagy veszélyes tartalmat látsz, ha terrorcselekményre buzdítanak, ha erőszakos tartalomra bukkansz, ha a neten kábítószert kínálnak neked vagy barátodnak, ha egy weboldalon hozzájárulásod nélkül, sértő módon tették közzé a fotódat, személyes adataidat, videót, ha rasszista, vagy gyűlöletkeltő oldalt találsz, ha pedofil tartalommal találkozol, ha emailben, vagy chaten zaklatnak, ha ismeretlenek az adataidat akarják vagy vírusokkal, kémprogramokkal bombáznak.”
Az internetes elérhetőség legnagyobb veszélye, hogy abban a pillanatban, hogy egy adat (emailt, telefonszám, név, lakcím, fotó, stb.) kikerül a világhálóra, gyakorlatilag törölhetetlenné válik, arról nem beszélve, hogy ellenőrizhetetlen, kik látják ezeket az információkat és mit kezdenek vele. Jó példa erre az egyik nemzetközi magánnyomozó iroda, az ICS esete: egy ismeretlen felhasználó zaklatni kezdett egy férfit a Facebook-on. A férfi nem tudta, ki lehet a felhasználó, akinek feltett szándéka volt, hogy viszályt szítson a férfi és barátnője között. A zaklató hamis Facekbook-oldalt hozott létre, amelyről üzeneteket küldött a férfinak és a barátnőjének, akik egy idő után blokkolták az ismeretlent. Ez azonban nem tántorította el a zaklatót: újabb és újabb oldalakat hozott létre, míg a férfi úgy döntött, megbízza az ICS-t, derítse ki, ki áll az ügy hátterében. A nyomozók hozzáférést kaptak a kliensük Facebook-oldalához, hogy rögtön reagálni tudjanak a bejövő üzenetekre. Amikor ismét levél érkezett a zaklatótól, az ICS egy úgynevezett „rope” üzenettel válaszolt, ami képes arra, hogy anélkül derítse ki a zaklató számítógépének IP-címét (és ezáltal tartózkodási helyét), hogy a zaklató erről tudomást szerezne. (Azért ez is megdöbbentő, nem?) Innen már csak egy lépés volt elfogni a tettest.
