Mi áll ezeknek az állapotoknak a hátterében és mikor érkezik el az a pont, amikor már szakember segítségét kell kérni? A szülés után fellépő baby blues-ról, a szülés utáni depresszióról, illetve a post partum pszichózisról kérdeztük Kemény Katalin klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, hipnoterapeutát.
Milyen szülés után fellépő pszichés elváltozások ismertek?
A leggyakoribb jelenség a baby blues, amely az édesanyák 50-70 százalékát érinti. A nők a terhesség alatt és a szülés következében egy rendkívül intenzív hormonváltozáson mennek keresztül. A baby blues tünetei szülés után néhány nappal jelentkeznek és mindössze néhány napig tartanak. Jellemző a megváltozott hangulati állapot, a kismama szélsőségesen sír, vagy éppen nevet, és az is gyakori, hogy alulértékeli önmagát. Ha a tünetek nem szűnnek meg, vagy esetleg nem jelentkeztek azonnal, de szülés után két-három hónappal észlelhetőek hangulati változások, akkor már mélyebb és intenzívebb elváltozást tapasztalhatunk. Ez az állapot a szülés utáni depresszió, amelyen az anyukák 20-30 százaléka esik át. Nagyon erős a hangulati nyomottság, a feszült, irritált állapot, az agresszió akár gondolatban, akár cselekvés szintjén. A depressziós anyukára jellemző a motiválatlanság, az érdektelenség, a nemtörődömség saját testük, megjelenésük, vagy környezetük iránt. Súlyosabb esetekben kényszergondolatok is megjelenhetnek akár önmagukkal, akár a babával szemben. Szerencsére ezek a nők csak a legritkább esetben fordulnak gyermekük ellen, mert ebben az állapotban még működik az önkontroll. Minél súlyosabb a depresszió, annál jobban szenved tőle az anya, és ilyenkor általában segítséget is kér.
Tehát ha enyhébb a depresszió, kevésbé fordulnak szakemberhez az anyukák?
Igen, ugyanis a tünetek viszonylagos enyhesége miatt sokszor a környezet sem figyel fel a jelekre, az anya pedig évekig benne marad ebben az állapotban. Sajnos azonban közben a gyerek azt éli meg, hogy az anyja érdektelen vele és környezetével kapcsolatban. A depresszióban szenvedő anyukák nem képesek érzelmileg összehangolt viszonyt kialakítani a gyermekükkel, és egy idő után ezt a gyerek aktívan, a viselkedésével reagálja le, mintegy tükröt tartva az anyának. Ezért van ennyire sok nehezebben kezelhető óvodás. Sajnos ebben az állapotban a legnehezebb megadni a segítséget az anyának, ráadásul ehhez egy nagyon figyelmes és türelmes környezetre van szükség, például, hogy az apuka észrevegye, hogy a párja nem attól elhanyagolt és figyelmetlen, mert már nem szereti őt, hanem attól, hogy segítségre szorul. Nagyon sokat javíthat az anya állapotán, ha változtatnak a család munka- és időbeosztásán, vagy ha megpróbálják rábeszélni az anyát, hogy szakembertől kérjen segítséget.
Mit jelent a szakmai segítség?
A szülés utáni depresszió a legtöbb esetben pszichoterápiás kezeléssel oldható, és csak szélsőséges esetekben van szükség gyógyszeres kezelésre.
Bármelyik gyerek születése után megjelenhetnek a depresszió tünetei?
A szülés utáni depresszió inkább az első gyerek születése után jellemző, illetve akkor tipikusabb, hiszen ekkor válik egy addig független, önálló emberből anya. Ha ezt a tényt a nő el tudja rendezni magában, a második gyereknél ez már nem okoz gondot.
Van a szülés utáni depressziónál súlyosabb fokozat is?
Igen, az úgynevezett post partum pszichózis, vagy szülés utáni pszichózis, amely csupán az anyák egy ezrelékét érinti, és néhány hónappal a baba megérkezése után jelenik meg. Az anya markáns személyiségbeli változáson megy át, elvész a realitáskontrollja, irreális elemek jelennek meg a személyiségében, szétesik a gondolkodása, és mindenképpen kórházi kezelésre szorul.
Vannak hajlamosító tényezők?
Azok a nők, akiknek volt premenstruális szindrómájuk, akik egyedülállóak, akiknek egzisztenciális problémáik vannak, vagy szélsőségesen rossz a kapcsolatuk a saját édesanyjukkal, nagyobb eséllyel kerülnek ilyen állapotba. Ez is mutatja, hogy nem csak a hormonok felelősek ezekért az állapotokért: kialakulásukban nagymértékben közrejátszik a személyiség működése is.
Lehet tenni valamit ezeknek az állapotoknak a megjelenése ellen?
A prevenció minden esetben nagyon fontos: gyermekvállalás előtt, várandósság alatt érdemes szülésfelkészítő tanfolyamra járni, hiszen itt a leendő édesanya – és általa a többi családtag is – megtanulhatja, hogy egy bizonyos fokig a hangulatváltozás szülés után teljesen normális dolog. Segíthet egy előzetes kognitív terápiás rádolgozás is, amely megtanítja az anyukát arra, hogyan kezelje a szülés után megjelenő enyhe tüneteket.
Mi történik, ha valaki depressziós, de nem akar tudomást venni arról, hogy baj van?
Sajnos az ember önigazoló lény és inkább fut a tünetei elől, mint hogy azokkal szembenézzen, feldolgozza problémáit és utána egy boldogabb, szabadabb életet éljen. Így azonban a szülés utáni kezeletlen depresszió könnyen vezethet egy olyan dekompenzációhoz, amely már nem köthető a szüléshez, és nagyjából a gyerek 2-3 éves kora körül jelenik meg az anyánál. Ez az állapot az anya instabil személyiségéből fakad, de ezzel a problémával a nők már el sem jutnak szakemberhez. Az ő esetükben sokkal jellemzőbb a válás, vagy a belemenekülés egy újabb gyerek vállalásába.
Tehát egy stabil, harmonikus személy nem kerülhet ilyen állapotba?
Egy egészséges személy is átmegy problémákon és hangulatingadozásokon, de képes felülkerekedni rajtuk és megoldani őket. Nagyon ritkán adódhat azonban olyan helyzet, hogy valaki egészen felnőtt koráig stabilan él, és egy új élethelyzetben – ebben az esetben a gyerekvállalás, gyereknevelés kapcsán – bevillan neki egy olyan élménytöredék, érzéshalmaz, ami számára valamiféle érzelmi törést okozott kisgyerekkorában, és ez vezethet tünetek megjelenéséhez. Amikor egy ilyen anyukának a saját gyereke 2-3 éves lesz, és az édesanya éppen átéli az érzelmileg nagyon megterhelő, úgynevezett újraközeledési és elengedési fázist, aktivizálódhat egy rejtetten benne élő kora gyerekkori probléma.
Régebben is jellemzőek voltak az ilyen pszichés elváltozások?
A hagyományos női-férfi szerepleosztások korában sokkal ritkábbak voltak ezek a jelenségek. Ha csak a lélektan felől közelítünk, akkor ideális esetben a gyermekszülés után hat hétig nem csak testileg épül fel az ember, hanem lelkileg is. Nem véletlen, hogy a gyermekágy hat hétig tart: a hagyomány szerint régen az anya ennyi ideig volt elzárva a külvilágtól. Neki csak és kizárólag a gyermekével kellett foglalkoznia és azt az intenzív törődést, amit ő a kisbabájának nyújtott, megkapta a családtagoktól, rokonoktól, akik teljes mértékben kiszolgálták őt. A hat hét elegendő volt arra, hogy az anya ráhangolódhasson a gyerekére, hogy a női szerepből áttérhessen az anyai szerepbe. A mai fogyasztói társadalomban a gyereknek vesznek szép dolgokat, az anya azonban általában háttérbe szorul. A nagyszülők az unokák születésekor még aktív dolgozók, ráadásul az anyáktól kimondva-kimondatlanul azt várja a társadalom, hogy egyszerre legyenek csinos nők, pénzkeresők, gyermeküket tökéletesen ellátó szülők és házitündérek.
Mi segíthet az édesanyáknak ebben a helyzetben?
A legtöbb esetben nem kell feltétlenül mélylélektani eszközökhöz nyúlni, elengedő egy egyszerű kognitív viselkedésterápia is.
Ez mit jelent pontosan?
A nőkben rengeteg illúzió él arról, hogy nekik anyaként mit kellene érezniük és tenniük. Ha ezt az illúziót a realitás irányába visszük, például, megértetjük velük, hogy nem kell az első pillanattól imádatot érezniük a gyerekük iránt, mert elegendő a megfelelő törődés is, és majd az együttes élmények hatására mélyül a baba iránt érzett szeretet aktív megélése, akkor rengeteg terhet le lehet venni a nők válláról. A szülésre felkészítő tanfolyamokon sokszor tanítanak önelfogadást segítő relaxációs módszereket. Az asszonyokat fel kell szabadítani a saját hiedelmeik alól. Nagyon sok nő külsőségeknek akar megfelelni, vagy egy korábbi generációtól eltanult minta alapján akar anya lenni, ami a jelen korban már nem biztos, hogy megvalósítható. Sokszor elég egy beszélgetés ahhoz, hogy az anyák merjenek saját értékrendjükre, a saját szívükre hallgatni, hogy ne legyen bűntudatuk, mert nem sminkelik ki magukat minden nap, de attól sem, hogy néha igenis ki akarják sminkelni magukat, hogy emberek közé menjenek. A szülés után az anya ugyanúgy nő is marad! Ha egy anya teljesen beszűkül és csak anyaként „funkcionál”, a férjének pedig hiányzik a nő, akkor fel tudnak erősödni a párkapcsolati problémák is.
Mi van, ha egy beszélgetés kevés?
Nagyon sokat tud javítani a depresszión a hipnózis, vagy az imaginatív terápia, amely segít az anyában meglévő, akár korai gyermekkorból jövő, akár hiedelmekből adódó rossz élményeket átdolgozni. Ha pedig nagyon erősen berögzült kényszergondolatok, kényszercselekvések jelennek meg, akkor a gyógyszeres kezelés következik pszichiáter kontrollja mellett.
Mit lehet tenni pszichotikus állapot esetén?
A pszichotikus állapot súlyossága sokszor jelentősen csökken, ha a tejet elapasztják, mert legalább hormonálisan visszarendeződik az anya. Emellett nagyon fontos a szakember által felügyelt kezelés is.
És ilyenkor nem érzi azt az anya, hogy nem elég, hogy ilyen állapotban van, még a gyermekét sem táplálhatja tovább?
Pszichotikus állapotban ez már a legkevesebb, és ezeknek az anyáknak amúgy sem kapcsolódik jó érzésük a szoptatáshoz. A pszichózisban szenvedő anyák gyerekeit azonban gyakran ki is kell emelni a családból a kezelés idejére, és átmenetileg valamelyik rokonnál elhelyezni.
Mennyi ideig tart egy ilyen kezelés?
Van, aki néhány hét alatt jobban lesz, de van, akinek hosszú hónapokra van szüksége, mire újra magához veheti a gyermekét. Egy páciensemnél a második gyermeke születése után öt hónappal jelentek meg a súlyos depresszió tünetei, amelyek között a kényszeres cselekvés is jelen volt. Gyógyszeres kezelésre szorult, és pszichoterápiás támogatást kapott. A kisbabát ki kellett emelni a családból – szerencsére volt egy ráérő nagynéni, aki vállalta a feladatot. Az anyuka még főiskolára járt, amikor a baba született és nem tudta eldönteni, hogy iskolába járjon, és szerezze meg a diplomát, mert ha nem szerzi meg, akkor nem fog tudni elmenni dolgozni, vagy inkább maradjon otthon a gyerekkel. Ebben a dilemmában őrlődött. Végül úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy a baba átkerült a nagynénihez, az anyuka öt hónapig tanult, közben párterápiára is járt a férjével, el tudta látni a nagylányát. A kisbabáját tízhónapos korában vette vissza magához. Segítettük a kicsivel való újra-összehangolódásban, és még három évig kísértük őket figyelemmel. Azóta a hölgy lediplomázott, munkába állt, elhagyta a gyógyszereket, megtanulta kezelni azt a szorongását, hogy tud-e ő jó anya lenni úgy, hogy a gyerekét nem szolgálja ki tökéletesen. Nála egyértelműen nem a hormonok játszották az elsődleges szerepet: ő egy ikerpár egyik tagja, és amíg meg nem született a baba, addig az ikertestvére volt mindenben a sikeres és az iránymutató. Amikor a kicsi megszületett, szerepváltás történt: a páciensem lett a sikeresebb, a tökéletesebb életű, és ez az új helyzet meghasonlást hozott számára. Abban volt szüksége segítségre, hogy ne az ikertestvéréhez képest éljen egy alárendelt szerepben, hanem saját élete lehessen.
Ha valaki egyszer leküzdötte a pszichózisát, van esélye arra, hogy ismét visszaesik?
Ha valaki a szülés előtt egészséges volt, akkor ennek jóval kisebb a veszélye. Ennek ellenére érdemes alaposan meggondolni, hogy az illető vállaljon-e még gyereket. Egyébként ezek a nők képesek anyaként funkcionálni, ha szedik a gyógyszert.
Milyen nyomokat hagy egy gyerekben, ha kikerül a családból és egy rokon neveli tovább?
Ha egy gyerek átmenetileg átkerül egy szerető rokonhoz, aki egy egyszemélyes biztonságérzetet jelent számára, az sokkal kisebb trauma, mint olyan családban felnőni, ahol az anya pszichózisa nincs kezelve.
Vajon mi megy végbe egy terápia során a lélekben? Hogyan sikerül korábban berögződött sémákat átformálni, vagy újaknak átadni a helyet?
Képzelje el, hogy az ember életútja egy folyó, amely elindul egy csörgedező patakként és ahogy halad előre a medrében, egyre szélesebb lesz. De útja során beleesnek faágak és kövek, és lehet, hogy úgy esik bele valami, hogy a víz nem tud ugyanúgy továbbfolyni ahogy korábban, és elakad. A pszichoterápia ezt az elakadást oldja fel, hogy az illető élete a normális medrében, a belőle induló természetes módon tudjon folytatódni, a lehasadt én-részek pedig vissza tudjanak térni a főágba.
Ha a társadalom egy olyan képet kezdene sugallni a nőknek, hogy nem kell ennyi szerepnek megfelelniük, kevesebb lenne az ilyen eset?
Az élet mindig előremegy. A nők már megtapasztalták, hogy több szerepben is helytállhatnak, és nem tudnának visszafordulni. Ennek ellenére jó lenne, ha átmenetileg nagyobb hangsúlyt kaphatna a nők anyaként való funkcionálása. Nagyon jó dolog a gyesről visszatérő anyukák támogatása, de érdemes lenne például a nagyszülők munkaidő-kedvezményén elgondolkodni. Néhány ilyen típusú változás hosszú távon komolyan megérné a társadalomnak, mert kevesebb speciális iskolát kéne fenntartani, kevesebb speciális pedagógusra lenne szükség, és jóval több lenne a boldogabb ember.
origo.hu
Meghalt az ország ikonikus hamburgerkészítője
