A fent említett nők mindegyikének családtervezéshez való joga sérült – ám különböző okokból. A fejlődő országokban sokszor egy nőnek sem joga, sem tudása, sem lehetősége nincsen a családtervezésre, még akkor sem, ha saját élete forog kockán. Eközben konganak a vészharangok: hazánk és Európa demográfiai krízist él meg, a tervezett gyermekek nem születnek meg, a lakosság szépen (és nem is olyan lassan) elöregszik. Arról, hogyan függ össze a két jelenség, és mit tudunk tenni azért, hogy mindkét probléma mérséklődjék, Simonyi Gyulával, a BOCS Alapítvány elnökével beszélgettünk.
Ha Kínában megrebbenti a szárnyát egy pillangó...
A közgazdász-ökológus szerint a két jelenség szorosan összefügg egymással, ezért ha kezeljük az egyiket, megoldhatjuk a másikat is. Globalizálódott világunk egyik fő jellemzője, hogy a földgolyó egyik felén keletkező munkaerő-túlkínálat a világ távoli országában is okozhat munkanélküliséget. Ha például Kínában sok a fiatal munkaerő és emiatt a kínai import ruha olcsó és a kereskedelmi versenyben előnyt élvez, az a magyar textilmunkásoktól veszi el a munkát. Innen már csak egy ugrás, hogy itthon kevesebben mernek gyermeket vállalni, mert kevés és bizonytalan a munkahely. Mindeközben a világon évente százmillióra tehető a nem tervezett, nem akart, véletlen nemzések száma. Így a munkaerő egyre olcsóbb a globalizálódott munkaerőpiacon, s csak akkor vagyunk versenyképesek, ha egyre többet dolgozunk egyre kevesebbért. A képzettség előnyünk is egyre fogy: negyven éve az emberiség egyharmada volt érettségizett és diplomás, ma már a kétharmada. A munkaerőink elmennek és ezt határőrséggel nem lehet megakadályozni.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
