A házi, illetve a vásárolt virágföld/komposzt között annyi a különbség, mint a házi állateledel és a bolti szárított vagy konzerves között. Mindkettő jó megoldás lehet, a kérdés, mennyi időnk van és milyen a hozzáállásunk. Egyben azonban mégis verhetetlen a komposzt: itt egyszeri időráfordítással és minimális „gondozással” pont ott tartunk befektetett időben és energiában, mintha nem lenne komposztunk.
A komposztáló létesítése
A jó komposzttartó egy deszkákból épített ketrec, ami rendesen szellőzik, illetve teret enged a deszkák rései között ki-be járkáló rovaroknak, gilisztáknak, és mindenkinek, aki segít elkészíteni a lebomló hulladékainkból a kertünk és növényeink leendő táplálékát. Komposzttartót csinálhatunk magunk is (tényleg csak deszkák és szögek kellenek hozzá!), de választhatunk a barkácsáruházak és kertészeti boltok kínálatából is.
A komposztáló használata
Innentől kezdve csak annyi dolgunk van, hogy az amúgy is kidobásra ítélt dolgainkat nem a nagy közös kukába, hanem a komposztra ürítjük. Rendszeresíthetünk erre a célra külön belső szemetest, amit naponta ürítünk, vagy megkérhetjük a gyerekeinket is, hogy szaladjanak ők ki a szerves szeméttel. Ezzel bevonjuk őket is, és rálátást kapnak egy nagyon fontos és komplex folyamatra. Arra is figyeljünk, hogy a komposztált holmik rétegelésekor ágakat is használjunk: ezek biztosítják a folyamatos szellőzést, hiszen nem esnek úgy össze, mint a puha szerves maradékok.
Karbantartás
Egyáltalán nem kötelező (hiszen az erdő talaját sem tartja ilyen szinten senki karban), de megkönnyítjük a dolgozó rovarok dolgát, tehát a komposzt elkészülését azzal, ha időnként átforgatjuk egy vasvillával a komposztot. Fontos továbbá, hogy komposztunk mindig nedves legyen, ezért fedjük le a kiszáradás ellen, vagy ha száraznak ítéljük meg, öntsünk rá valami maradék főzőlevet (vagy egyéb tiszta maradékvizet). Keverhetünk időnként bele úgynevezett perlitet is, mely kőzet megköti a nedvességet és még a szellőzésben is segít.
Mit dobjunk bele, mit ne
Főszabályként mindent tehetünk bele, ami növényi és szerves (a nem növényiek is lebomlanának, de azok egész más állatvilágot vonzanak és azt a szagot sem akarjuk érezni ). Figyeljünk oda, hogy a teafilter is komposztálható, ha nincs benne fémkapocs (ilyet külön gyártanak). Mehet bele továbbá (szintén katalizátornak) marhatrágya is. A lenyírt fű, a falevelek egyaránt segíthetnek a nedvesség megtartásában, az ilyet bátran rétegezzük a felső részbe.
Soha ne dobjunk bele viszont főtt ételt, beteg növényt, fa hulladékot (pl. bútorlap-darabok ), gyomot, csontot.
Mikor lesz kész?
Azt mondják, a jó komposzt 8-10 hónapot is érik. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy minél kisebb daraboknak kell szétesniük, annál könnyebben készül el. A lényeg, hogy akkor van kész, amikor porhanyós, sötétbarna az egész, illata pedig az erdei talajéhoz hasonló. Ha nem használjuk fel azonnal a komposztot, érdemes egy másik tárolóba átlapátolni a kész réteget. Ha pedig úgy döntünk, felhasználjuk, egyszerűen terítsük szét tavasszal a felásott földön (pl. amibe ültetni akarunk), és lazán gereblyézzük bele a felső rétegbe (túl mélyen a növények nem tudnák hasznosítani).
origo.hu
Ezek tényleg azt hiszik, hogy mi filmekről másoljuk az életünket?
