A csecsemősírás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szülők idegesek, feszültek legyenek. A chicagói Erikson Institute kutatása során a szakemberek a szülés utáni depresszió, a szülői stressz, valamint a csecsemősírás észlelése között keresték a kapcsolatot. A sírásra adott reakcióról kiderült, hogy egy olyan anya, aki azt várja el a kisbabájától, hogy egyáltalán ne sírjon, sokkal stresszesebbnek élte meg a napi összesen egyórányi sírást, mint az az anyuka, aki normálisnak tartotta, hogy a piciknél gyakran eltörik a mécses, így nála még a négyórányi napi átlag is „belefért” az elfogadhatóba.
A kutatásból az is kiderült, hogy ahogy emelkedett a szülőben a feszültség, úgy nőtt annak a valószínűsége is, hogy a csecsemősírást a szülő problémaként fogja fel, nem pedig normális jelenségként. A szülés utáni depresszióban szenvedő anyáknál is fennállt a kapcsolat az anya lelkiállapota és a sírás mint probléma között. Ezzel ellentétben azok az anyák, akik hatékonynak és stabilnak érezték magukat, egyáltalán nem találták zavarónak, ha a kisbabájuk sírt.
A harmonikus anya-gyerek kapcsolat az alapja a kötődésnek gyerek és szülő között. S hogy milyen, ha szinkron van köztük? Az egyik kutató szerint az, amikor „anya és gyerek ugyanazt a dalt énekli”. A Texasi Egyetem kutatása során azt figyelte, hogy játék közben mennyire van szinkronban anya és gyermeke. A felmérés fő eredménye az volt, hogy ha az anya hagyta, hogy a gyerek irányítson a játékban, a kicsi más dolgokban sokkal hajlandóbb volt átengedni a szülőnek a vezető szerepet. Ugyanakkor azok az anyák, akik szorongóbbak, feszültebbek voltak, jóval kevésbé tudtak szinkronba kerülni a gyerekeikkel.
A Brown Egyetem néhány kórházzal összefogva azt vizsgálta, vajon hogyan hat a gyerekre, ha a szülei között nincs összhang a gyereknevelést illetően és ez a szülői stressz oka. A felmérésből kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei között egyetértés volt a nevelési kérdések kapcsán, általánosságban jóval kevésbé vették magukra a problémákat, mint azok a gyerekek, akiknek esetében feszültség volt a két szülő között.
A Japán Nők Egyetemén arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolja a stresszes állapot azt, amikor az anya felveszi a kisbabáját vagy bármilyen fizikai kontaktusba lép vele. A kutatás során négy hónapos csecsemőket és édesanyjaikat figyelték meg. A játékidő alatt a nagyobb stresszt általában a kevésbé játékos vagy szeretetteljes érintések alatt mérték a babáknál. Ha a csecsemők sírtak, az emelkedő feszültség a kevésbé óvatos, határozottabb, a babának nem kellemes érintéseknek volt betudható, írja az Evolutionary Parenting.
