Fagylalt tekintetében két fő nyomvonal van: a tejszínes és vizes. Ki hogyan szereti, vagy épp teheti meg (pl. laktózérzékenyek inkább vizes fagyit választanak), a fagylaltok elkészítése otthon pofonegyszerű, és – a fagyasztást leszámítva – villámgyors is. A betartandó egy aranyszabály csupán ez: összetörni a jégkristályokat.
Mindegy ugyanis, milyen krémes-habos-tejszínes alapot hozunk össze, ha azt csak bevágjuk egy dobozba, és abba belefagy, egy kemény betonkockát kapunk, ami kicsit felengedve kanalazható csak, de úgy is kisebb az élvezeti értéke a sok jég miatt. A megoldás: a fagyasztandó masszát fagyás közben át-át kell kevergetni alaposan kanállal. Ezt csinálják a fagylaltgépek is, csak azok folyamatosan kavargatják a fagyit, ha nincs gépünk, elég, ha egy műanyag dobozba öntjük a masszánk, aztán amikor már sűrűsödik, majd már szinte megfagy, egyszer-egyszer úgy átkeverjük, hogy krémes masszát kapjunk (ezzel összetörtük a képződő jégkristályokat). A tovább bent hagyott fagyi így is kemény lesz, de kis hűtőből kivétel után a gombócok krémesek és nem jegesek lesznek majd.
Veszünk bármilyen gyümölcsöt, például meggyet. A levét 1:2 arányban vízzel hígítjuk, majd ízlés szerinti mennyiségű porcukorral elkeverjük. Botmixerezett gyümölcspéppel is gazdagíthatjuk (elhagyható), aztán mehet a dobozba, majd a mélyhűtőbe.
Veszünk megintcsak bármilyen gyümölcsöt, a levét 1:1 arányban legalább 20 százalékos tejszínnel és ízlés szerint porcukorral habosra keverjük, és már mehet is a mélyhűtőbe.
Kicsit bonyolultabb, de megéri a fáradságot (így sem túl komplikált), ha főzött fagyit készítünk. Itt egy deci tejszínhez másfélszeres tejet és egy tojássárgáját veszünk (tehát például 2 dl tejszín + 3 dl tej + 2 tojássárgája), ezt a keveréket ízlés szerinti mennyiségű cukorral ízesítjük, és lassú tűz fölött, állandóan kevergetve (habverővel) besűrítjük. Ehhez aztán vaníliafagyi esetén jöhet a vanília (vagy vaníliás cukor), gyümölcsfagyi esetén pedig a megfelelő gyümölcs.
