Az intézményi testnevelés valamilyen formában mindig tükrözi egy társadalom hozzáállását a testi-lelki egészséghez. Voltak a történelmünkben időszakok, amikor több, illetve kevesebb tornaórát írtak elő a gyerekeknek, az intézményesült oktatás kezdetétől azonban rendre megoldott volt a nebulók mozgatása.
Eleinte általában csupán a katonai iskolák hallgatóinak testedzésére fordítottak figyelmet, aztán a 19. században egyre inkább kezdték felismerni, hogy szükség van szervezett mozgásra. Hivatalosan eleinte csak a városokban tudták ezt megoldani, hiszen a falvakban még a normál oktatás is akadozott, igaz ugyanakkor, hogy a falvakban cseperedő gyerekek már akkor is több időt tölthettek szabad levegőn mozgással, mint városi társaik.
A 20. század elejétől aztán szép lassan mindenhol meghonosodott a kötelező mozgás, mely a világháborúk alatt, illetve azokat követően vált átmenetileg esetlegessé. Ekkoriban előszeretettel tartották a testnevelést a katonaság egyfajta pótlékának.
„Amennyiben a társadalom felől igény mutatkozik a közoktatásban a testkulturális értékek dominánsabb megjelenítésére, akkor ez óraszámokban is tükröződik” – állapítja meg a témában írt tanulmányában dr. Hamar Pál.
Úgy tűnik, igény egyre inkább mutatkozott, nem véletlen, hogy a mostani kormány felmenő rendszerben bevezette a mindennapos testnevelést. Most szeptembertől az 1-2., az 5-6. és a 9-10. évfolyamosoknak lesz minden nap testnevelésórájuk – vagyis a 2015/2016-os tanévben az összes évfolyamnak heti öt testnevelésórája lesz.
A heti öt testnevelésóra bevezetésével jelentős, döntő lépést tesz a mindennapos testmozgás tényleges megvalósulása felé. Az ezzel járó óraszám-növekedés várhatóan nem okoz majd túlterhelést a tanulók számára, hanem éppen ellenkezőleg, szellemi felfrissülésüket szolgálja.
Részben a magyar iskolarendszer jelenlegi infrastrukturális helyzetére tekintettel a törvény lehetővé teszi heti két testnevelésóra kiváltását, ugyanakkor ez az esetek többségében a testnevelésóránál magasabb szintű sporttevékenységet jelent.
A rendszeres és emelt óraszámú testmozgásnak számtalan pozitív hatása van. Az általános egészségi állapot javulásán túl nem feledkezhetünk meg egyebek mellett a versenysport-utánpótlás bázisának növekedéséről, a társadalmi integráció lehetőségéről, vagy például az egészségügyi kiadások csökkenéséről sem.
Nem véletlen, hogy az osztrákok is – hasonlóan hozzánk – óraszámemelésről döntöttek: ezt még áprilisban jelentette be Claudia Schmied oktatási miniszter a tavalyi gyenge osztrák olimpiai szereplés nyomán indult szakmai és társadalmi kezdeményezésre reagálva.
Az, hogy mára még hangsúlyosabb az iskolai mozgás kötelező jellege, nem véletlen. A ma embere drasztikusan kevesebbet mozog, sokkal több ülő, passzív tevékenységet végez.
