Gyakorló szülőként mindannyian gyakran tapasztaljuk, hogy ha a gyerekeink bárhol, bármikor meglátnak valami megvehetőt, azt azonnal meg is szeretnék kapni. A pénz fogalma, értéke, a fizetés azonban olyan dolgok, amelyek megértéséhez igencsak sok időre van szükség. Hogy hányszor kell elmantráznia egy szülőnek az olyan mondatokat, mint „nem, nem veszünk még egy Pókemberes ragacsot, nem fogjuk hülyeségekre költeni a pénzt” vagy „Van már otthon három lila hajú Barbie-d, ugye nem gondolod komolyan, hogy kaphatsz még egyet?”, illetve a teljesen szélsőséges „Mit gondolsz, anya tárcájában csak úgy magától terem a pénz?”, mire a gyerekünknek derengeni kezd valami arról, mit is jelent az, hogy adni és venni, dolgozni, és azért fizetést kapni, beosztani, spórolni, okosan költeni, fontossági sorrendet felállítani.
Nyilvánvaló, hogy a gyerekek minden máshoz hasonlóan a pénzkezelést, a pénzhez való hozzáállást is az otthoni minták alapján sajátítják el. Figyelik, mit teszünk a bevásárlókosárba, hol vásárolunk, hogyan fizetünk a boltban és mennyit, hogyan beszélünk a pénzről és egyáltalán: milyen a hozzáállásunk az anyagiakhoz. Viszont egészen addig, amíg nem rendelkeznek saját forrásokkal, nem fogják érteni, mi mennyit ér, és azt sem hiszik majd el nekünk, hogy milyen gyorsan el lehet költeni a nagy nehezen, heteken át összekuporgatott pár száz forintot, ami pedig olyan soknak tűnik (mert nagy kupac és hangosan csörög).
A zsebpénzt akár már 4-5 éves korban be lehet vezetni. Ez első látásra talán korainak tűnik, pedig minél hamarabb elkezdjük, annál természetesebb lesz gyerekünk számára a piszkos anyagiak kezelése, és annál hamarabb tanulja meg azokat a buktatókat is, amik kicsiben még feldolgozhatóak, felnőttként viszont nagyon is komoly problémákat okozhatnak. Kifejezetten jó például, ha megérzi, hogy a szuperfantasztikus csillogó tetkó-készletre, avagy a távirányítású kisautóra hónapokig félrerakott pénz úgy, ahogy van elpárolog, ha időközben szembejön egy kihagyhatatlan sötétben világító homokozókészlet (nem mind arany, ami fénylik – ugye, ugye?).
A reklámok minden szülő ellenségei, mivel óriási hatással vannak a gyerekekre, hiszen pontosan azt közvetítik, amit nekünk, felnőtteknek az összes szemránckrém, ablaktisztító, arcszesz és joghurt: akkor leszel boldog, népszerű, egészséges, ha ezeket megveszed. Mi felnőttek is gyakran elcsábulunk (de, igen, még akkor is, ha nem valljuk be), hát még a gyerekek. De nézzük a dolog hasznos oldalát: ha a gyerekünknek van zsebpénze, amit elkölt néhány a tévében látott, azonnal elromló és élőben már egyáltalán nem is olyan izgalmas játékra, aztán szomorkodva rázogatja a malacpersely alján árválkodó néhány pénzérmét, akkor saját bőrén (ami alatt nincs pénz) tanulja meg, mikor mire érdemes kiadni egy-egy összeget.
Nyilván ezt minden szülő a saját pénztárcája és kedve szerint dönti el, de a tapasztalatok szerint amíg kicsi a gyerek, elég tényleg heti egy-kétszáz forinttal kezdeni, amiből megvehet egy-egy fagyit, rágót. Ahogy nő, emelhetjük az összeget például heti 500-ra, amiből, ha okosan beosztja, már elég jó kis vagyon gyűlhet össze, különösen akkor, ha van miért félretenni: egy közelgő nyaralás, egy nagyobb kirakodóvásár, egy belengetett állatkerti látogatás komoly motiválóként hat a spórolást illetően. Ha több gyerek is van a családban, arra is lehet őket ösztönözni, hogy ha valami komolyabb játékot szeretnének (és kivételesen ugyanazt), akkor dobják össze a pénzüket.
Hat-hét éves gyerekekkel már ki lehet próbálni a borítékos módszert. Ennek lényege, hogy a gyerek két külön borítékba gyűjti a pénzét. Az egyikbe a rövid időn belül elkölthető összeget, a másikba a hosszú távú megtakarításait rakja. Így mindig lesz „bármikor előkapható” pénze, míg a másik borítékban a komolyabb célokra tesz félre.
Sok családban adnak lehetőséget a szülők arra, hogy bizonyos házimunkáért külön juttatást kapjanak a gyerekek. Természetesen nem arra gondolunk, hogy ha elpakol maga után, már tarthatja is a markát, hiszen ez alapból az ő feladata. Azonban, ha például elmegy bevásárolni a kisboltba, behordja a kályha mellé az aznapi tűzifa-anyagot, netán összeszedi az udvaron a kutyagumit, esetleg kipakol a mosogatógépből, azt jutalmazhatjuk pénzzel – a gyerek pedig megérti, mit jelent dolgozni, fizetést kapni munkáért.
