Férfiak a XXI. században

A ReNaissance Tanulmányi Ház kerekasztal-beszélgetést szervezett a Férfi a XXI. században címmel.

A nők mára felerősödő hangja mellett egyre nagyobb az igény arra, hogy több szó essen a férfiak jelenkori szerepéről, szerepválságáról is. E sorok írója úgy véli, két pusztító világháború, gazdasági világválság és az ezzel járó megalázó munkanélküliség, a kilátástalan harc a fronton, a hadifogság, majd a szibériai kényszermunka, esetleg egy rövid, ám traumatikus vizitáció a karhatalmi börtönökben – ez a sors jutott osztályrészül a XX. század magyar férfiak meghatározó részének. A XXI. század alattomosabb kihívások elé állítja az erősebb nem képviselőit: a fogyasztói társadalom nemcsak a borotvát és a pelenkát tette eldobhatóvá, de sok elemét, rétegét az emberi kapcsolatoknak is. Így a férj, illetve az apaszerepet is. Évtizedeken át csak asszonyok nevelték a fiúkat, gonddal és szeretettel, de hiányzott a férfiminta: az elesett apa sosem tért vissza a harctérről, a megkínzott férj sosem lépte már át a házi küszöbét, vagy éppen – mert ilyen élettörténetről is tudok – a Tisza sodorta tova „anonim” holttestét.

A mai fiatal férfiak útkeresése, a késői házasodás, vagy éppen az esetlegesen jogilag és erkölcsileg rendezetlen élettársi viszonyba rekedtség lehet oka vagy okozata a problémának. A sokat szidott mozaikcsaládok létrejöttével nézetem szerint legalább esélyt kap egy elvált apa az újrakezdésre, de még így is sokan végzik az utcákon. Ugyanakkor legyünk objektívek: az elvált édesanyák nagy része eközben irtózatos erővel és ráfordítással igyekszik megfelelni a dupla elvárásnak: legyen anya és apa egy személyben. E szerepcserék és szerepgabalyodások férfit és nőt egyaránt elbizonytalanítanak. Épp ezért fontos minden párbeszéd és gondolatcsere. A budapesti ReNaissance Tanulmányi Ház Férfi a XXI. században kerekasztal beszélgetésen szakemberek, dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író, dr. Varga Pál pszichiáter, családterapeuta és dr. Spéder Zsolt szociológus, demográfus keresték a választ a férfiszerep, a férfiakat érintő gondok és megmérettetések nagyon is aktuális kérdéseire.

Kérésünkre Müller Judit, a ReNaissance Tanulmányi Ház seniora elmondta: „A Carpe viam-ot Sajgó Szabolcs atya, a Párbeszéd Háza igazgatója nyitotta meg az alábbi kérdéssel, felütéssel: Ki is az ember? Milyen álma van a Titoknak (Teremtőnek) az emberről? Az ember a végtelen lenyomata, férfi és nő. Ember emberré az Istennel való párbeszédben válik. Férfi férfivá a nővel való párbeszédben. Ha megbillen az egyik a dialógusban, a szerepben, akkor megbillen a másik is.” A kerekasztal beszélgetésen az első felvetett kérdés az volt, ki is a férfi. A vitapartnerek egyetértésben arra jutottak, hogy a férfi a nővel való kapcsolatban, egy kontextusban határozható meg. Ahogy Karinthy mondta, ha egy szobában vagyok, ember vagyok, ha belép egy nő, férfi vagyok, s olyan mértékben férfi, amilyen mértékben az a nő nő... Ugyanakkor nehezen határozható meg a férfi mint a kultúra, a szocializáció terméke. Kiskorában megmondják egy gyereknek, mit szabad, mit nem. Ezek a tanult szerepek igen meghatározóak. Abszolút férfi és abszolút nő nincs. Mindenkiben van néhány vonás a másik nem tulajdonságaiból is, kár tehát a tökéletességet számon kérni a másiktól. A legnagyobb megmérettetés az, vélték a kerekasztal résztvevői, hogy egyszerre várjuk a férfiaktól, hogy kemények legyenek, anyagi biztonságot nyújtsanak, de egyszerre legyenek gyengédek, szerető apák is. Tehát a sokszor emlegetett kettős szerep nem csak a nők életében van jelen.

Nekünk, nőknek is nehéz megfelelni: felmérések szerint a nők nagy része szimpatikusnak tartja, ha egy férfi segít a házimunkában, a gyerekek nevelésében, akár lelkesen részt vesz a pelenkázásban is, de sokkal kisebb részük tartja ezt férfiasnak. Kérdés tehát: a férfiak szimpatikusak vagy férfiasak legyenek inkább? Sokszor előfordul, ha egy férfi elveszíti a munkáját vagy nyugdíjas lesz, úgy érzi, elveszíti az identitását. Ilyenkor gyakran női szerepekbe kényszerül: például sok ideje van, tehát elkezd segíteni a konyhában. Ez megváltozott szerep sokszor konfliktushoz vezet. A beszélgetés végén  a százötven fős közönség több ízben rákérdezett, hogy mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik nem élnek tartós párkapcsolatban. Ugyanakkor a résztvevők leszögezték: erő kell ahhoz, hogy gyengéd lehessen egy férfi. Erre csak annyi válasz érkezett, hogy általánosítani nem lehet, konkrét esetekről kellene beszélni. Lehet férfias egy férfi akkor is, ha egyedül van (mert például szerzetes, esetleg elkötelezett valamilyen különleges hivatás irányában, vagy egyszerűen még nem házasodott meg), azaz sok tényezőt figyelembe kell venni, ha a témáról felelősen beszélünk.

Dr. Spéder Zsolt szociológus, demográfus, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója „Ellentmondó elvárások között... Családi férfiszerepek, apaképek a mai Magyarországon” című 2011 tanulmányában mélyrehatóan vizsgálta, hogy a közvélemény milyen családi szerepeket vár el leginkább a férfiaktól. Elemzéseinek egyik következtetése, hogy a közvélemény a férfiakkal szemben kettős elvárásrendszert támaszt: egyidejűleg tartja szükségesnek a hagyományos kenyérkereső szerep betöltését, ugyanakkor igényli az apa részvételét is a gyermeknevelésben. A megkérdezettek fele ötvözné a hagyományos és modern férfiszerepet.

A ReNaissance Tanulmányi Ház jezsuita posztgraduális kollégiumként működik. A tíz fős Házat a magyar jezsuiták azzal a céllal hozták létre tizenhat évvel ezelőtt, hogy megfelelő hátterű lakóhelyet biztosítson tehetséges, posztgraduális képzésben lévő fiataloknak tanulmányaik végzéséhez. A ház nem elsősorban kollégium, sokkal inkább közösség. Minden félévben megrendezik a Carpe Viam! beszélgetéssorozat egy újabb alkalmát, ahol általában összetett társadalmi problémákat járnak körül – a ház karakteréhez illő – interdiszciplináris megközelítéssel. Új lakók általában az egyetemi félévek elején szoktak beköltözni, a felvételiről aktuális információt ezen az oldalon nyújtanak. Minden más aktualitás facebook oldalukon érhető el.