Carly kétévesen járt először fogorvosnál. A kislány mindent úgy tett, ahogy mondták neki, a találkozás mégis nagyon rosszul végződött. Carly most 13 éves, de még mindig annyira retteg a fogorvostól, hogy édesanyja, Jolene soha nem mondja meg neki, mikor mennek a rendelőbe, csak azon a napon, amikorra megbeszélte a fogorvossal a találkozót. A kislány még most is kiborul néha – mondja Jolene a Parenting.comnak. „Annyit szoktam neki mondani, hogy nem kell barátságosnak lennie, viszont nem viselkedhet sértően vagy destruktívan.”
A téma nagyon sok szülőt foglalkoztat, nem csoda hát, hogy számos kiadvány megjelent már arról, hogyan segíthetjük gyerekünket abban, hogy a fogorvosnál eltöltött idő ne váljon rémálommá. Gerald Wright és Ari Kupietzky Behavior Management in Children’s Dentistry (Viselkedéskezelés a gyermekfogászatban) című könyve szerint például a gyerekeket már egyévesen el kellene vinni fogorvoshoz egyrészt azért, hogy legyen egy szakember, aki a fogainak állapotát és fejlődését egészen kicsi korától kezdve figyelemmel kíséri, másrészt azért, hogy a gyerek számára a rendelő mint közeg és a vizsgálatok egyaránt természetesek legyenek. Egy gyerekekre specializálódott szakember ráadásul pontosan tudja, hogyan kezelje a gyerekek félelmeit, viselkedését, ami nagyon sokat segít az együttműködő magatartás eléréséhez.
Épp ez volt a helyzet a kétéves Maliyah esetében: miután kétszer próbálkoztak felnőttfogorvosnál, és mindkét találkozó szörnyen sikerült, elmentek egy gyerekekre szakosodott fogorvoshoz, aki mielőtt belenézett volna a kislány szájába, megismerkedett vele, megmutatta neki a rendelőben található eszközöket, sőt azt is megengedte a kislánynak, hogy játsszon velük. Elnyerte a bizalmát, s innentől semmiféle feszültség nem maradt a gyermekben, teljesen együttműködött a vizsgálat során, és jókedvűen távozott a rendelőből.
Talán nem is gondolnánk, de az, hogy a szülő hogy viselkedik a rendelőben, legalább annyira számít, mint a fogorvos hozzáállása a kicsihez. Az a tény ugyanis, hogy a gyerek hajlandó volt beleülni a székbe, nem jelenti azt, hogy minden sínen van. Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy mindenáron ő akarja kezében tartani az irányítást az orvos és az asszisztens helyett, megkérdőjelezve ezzel az autoritásukat. Márpedig az ilyen viselkedés megakadályozza a nyugodt légkör kialakulását. Wright és Kupietzky azt is hangsúlyozza: ha a szülő ideges a rendelőben, az a gyerekre is ráragad, és nagyon megnehezíti a sikeres kezelést.
