Ha kimondjuk azt a varázslatos szót, „tündérkert”, Móricz Zsigmond erdélyi regényfolyama jut eszünkbe. Pedig tündérkertek a mai Magyarország területén is vannak: köszönhetően annak a nemzetépítő-értékőrző mozgalomnak, melyet az ismert színművész és barátai gondoznak.
A tavasz beköszöntével, böjtmás havában, március 29-én avatták fel Budapest első – Kárpát-medence néhány őshonos, oltott, gyümölcshagyatékát őrző Tündérkertjét „Őrizzük meg a jövőnket” mottóval. Terem benne gyümölcsfa, emlék, költészet, íz, kép, ház, arc, dal, tánc, táj, ahogy a Tündérkert őre és ötletadója, Szarvas József színművész fogalmazott.
„Mindenről a 2002-es év tehet. Abban az esztendőben szerződtem a Nemzeti Színházba, ismerkedtem meg Pórszombaton az erdész Kovács Gyulával, Budapesten a festőművész Tenk Lászlóval. A következmény: 12 éve vagyok a Nemzeti Színház tagja, a Kárpát-medencében több mint 60 őshonos gyümölcshagyatékot őrző, közösségerősítő „Tündérkert” található, megalakult a T.ART Kert művészcsoport, így formálva egy új kulturális hagyatékőrző mozgalmat” – emlékszik vissza honlapján a kezdetekre a sokat foglalkoztatott és tájhoz, művészethez, emberhez való hűségéről ismert színművész. Közben az őrségi Viszákon megálmodta a Pajtaszínházat, a Tündérkert első facsemetés világát, s a Galériában már negyvenhat hazai kiállító munkássága kapott helyet. Közben a fővárosi Nemzeti Színházban játszik, filmez, és legfőképp nagyon-nagyon hisz a hagyományban, a hagyatékban és a históriában, nem feledkezve el a hazai gasztronómia nemzetmentő-hagyományőrző erejéről.
Kérdésünkre, miszerint mivel Budapest hatalmas, „nehezen mozduló” nagyváros, vajon nehezebb vagy könnyebb lesz tündérkertet alapítani, Szarvas József lendületes optimizmussal válaszol: „2009 óta már hatvan kertünk virágzik a Kárpát-medencében, érlelve őshonos gyümölcsfáink termését. Amennyiben Budapesten is megjelenik, gyökeret ver ez a közösségépítő, tiszta élelmiszereket hirdető gondolat, akkor már nyugodt vagyok. Megkerülve a bevásárlóközpontok permetezett áruit tudatos vásárlóként a fővárosiak is megkereshetik a helyi termesztésű, valóban vegyszermentes, természetesen érlelt gyümölcsöket. A Tündérkert mozgalmat, mint a Kárpát-medence gyümölcshagyatékának őrzőjét közösségerősítő szándékkal hívtuk életre Kovács Gyula erdészbarátommal, és ez az értékőrzés-értékmentés lélektől lélekig szól, Budapesttől Erdélyen át az Őrségig.”
A színművész, aki egyben a Kultúrpajta művészeti misszió ötletadója és megvalósítója is, szilárdan hisz abban, mint fogalmazott: „nagy adomány, hogy az elveszni látszó dolgainkból még néhány itt van velünk. A Tündérkert mozgalmat is a jó szándék és a jóakarat működteti”.
Az „Őrizzük meg a jövőnket” program budapesti megnyitója alkalmából a színművész kiemelte: „Meggyőződhettünk újfent arról, hogy nemzeti kultúra nincs nemzeti, őshonos gasztronómia feltámasztása nélkül. Ha már nincs asztal, amiről magunk termesztette élelmet fogyasszunk, akkor nem beszélhetünk közösség megtartó kultúráról. Mert az nem kultúra, hogy elpusztítjuk falvainkat felszámolva az állattartást, növény- és gyümölcstermesztést, valamint épített örökségünket, hogy azokat «kultúrokban», koncerttermekben, skanzenekben léptetjük-menekítjük, s kultúrafogyasztóként, -vásárlóként gondolunk a valaha volt természetességre.”
A Tündérkert mozgalom és barátai, a viszákiak és a már létező hatvan kert őrei várják az új jelentkezőket, hogy a Szarvas József által kiemelt néhány kedvenc, a nyári piros alma, a sózó körte, a batul alma és a búzaérő körte mind több magyar kiskertben hordozhassa édes terhét gondűző, mézszínű nyarakon.
