A tüdőembólia életveszélyes állapot, ami akkor alakul ki, ha a tüdőverőerek közül egyet vagy többet valamilyen, a vérkeringéssel odakerült oldhatatlan anyag elzár. Ez lehet a vérbe került levegő vagy zsírcsepp, de legtöbbször a vérpályán belül képződött vérrög (thrombus), ami igen gyakran mélyvénás trombózis következménye is.
A rög elzárhat kis, közepes és fő verőereket egyaránt. A kockázat minden olyan állapotban nagy, ami kedvez a vénákban a vérrögképződésnek: hosszan tartó ágyhoz kötöttség és mozgáshiány, műtét utáni állapot, vénagyulladás, bizonyos véralvadási zavarok.
A kis ági embólia (microembolisatio) tünetei kizárólag helyiek: az elzáródás pillanatában heves mellkasi fájdalom jelentkezik, fulladás, halálfélelem, láz, esetleg vérköpés. Előfordul azonban, hogy a tünetek annyira szerények, hogy a beteg végül nem is fordul orvoshoz. A középági embóliánál ugyanezen panaszok fokozott mértékben jelentkeznek, de már nem múlnak el maguktól.
A legijesztőbb tüneteket természetesen a törzsági, fő tüdőverőérre terjedő elzáródás okozza, mely végzetes esetben hirtelen halállal is járhat. Jellemző a rendkívül erős mellkasi fájdalom, emelkedő pulzusszám, eszméletvesztés alakulhat ki, ijesztő mértékű a fulladás. Ilyenkor mentővel azonnal kórházba kell juttatni a beteget.
A röntgenfelvételen légtelen tüdőcsík, a normálisnál magasabban álló rekeszizom, esetleg mellhártyagyulladás jelei láthatók. Vérvizsgálat, EKG, izotópos tüdővizsgálat, érfestés, artériás vérgázelemzés ugyancsak elengedhetetlenek a tüdőembólia diagnosztizálásában.
A kezelés fontos eleme az ágynyugalom. A beteggel oxigént lélegeztetnek be, szív- és vérkeringést támogató gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat kap, enyhébb esetekben véralvadás gátlót, súlyosabb esetekben pedig a vérrögöt oldó szert adagolnak számára.
Az alvadásgátló kezelés hónapokon át, sőt néha tovább is szükséges lehet. Fontos az állandó laboratóriumi ellenőrzés. A betegség lefolyása az elzáródás mértékétől függően változó: minél nagyobb részen károsodik a tüdő vérellátása, annál súlyosabb oxigénhiány alakul ki, ami a túlterhelt szívet tovább károsítja.
Fiatal, korábban egészséges betegeknél egy tüdőembólia akár következmények nélkül meggyógyulhat, más esetekben viszont végzetes is lehet.
