Sokszor felmerül a kérdés, hogy – akár csak szabadidősport esetén – egyes mozgásszervi, ortopédiai betegségek mennyire korlátozzák a testmozgást, illetve milyen mértékben és módon űzhetők a különböző sportágak.
Gyakori az úgynevezett Scheuermann-féle betegség, ami a háti csigolyák elváltozása, azok zárólemezének csontosodási zavara, ami előrehaladott állapotban ékcsigolya-képződéshez vezet. A főbb tünetek: fokozott, előrefelé irányuló háti gerincgörbület, hátizomfájdalom.
A kezelés a betegség 3 stádiuma szerint változik: I. stádiumban („hanyag tartás”, kiegyenesíthető gerinc) gyógytorna, úszás javasolt. II. stádiumban (fokozott és már merev görbeség) végezhető gyógytorna, emellett esetenként fűzőkezelés szükséges. Súlyemelés, íjászat, kajak-kenu, birkózás, kerékpározás ilyenkor nem ajánlott!
A III. stádium már egy kialakult végállapot, a sportterhelés mindig egyéni elbírálást igényel. Ha a gerinc görbülete tovább (70 fok fölé) fokozódik, műtétre van szükség, a beavatkozás után sportolás csak korlátozottan engedélyezhető, és egy évig csak úszás javasolt. A továbbiakban kerülendők a kontakt sportok és a torna, de a könnyű sportágakban való szereplés elképzelhető.
A gerinc oldalirányú, kóros, „S” alakú görbülete a gerincferdülés vagy latinul scoliosis. A tünetek legtöbbször szűrővizsgálaton derülnek ki, ilyenkor tűnik fel az elhajlás, a vállak aszimmetriája, a kiugró bordák.
A kezelés – a betegség súlyosságától függően – a gyógytornától az úszáson, fűzőn keresztül egészen a műtétig terjedhet. Akinek az oldalirányú kóros gerincgörbülete 20 fok alatt van, elvileg minden sportágban részt vehet. A súlyosabb esetekben korlátozottak a lehetőségek, de bizonyos fajta mozgás akkor is megengedett.
A gerinc egy harmadik betegségéről – a csigolyaív-szakadásról és a csigolyaelcsúszásról korábban már írtam, a sportolás kérdése itt az elcsúszás százalékától függ. Több mint ötvenszázalékos elcsúszás esetén a versenysport tilos, műtét után pedig a helyzetet újra kell értékelni.
Harminc százalékig, tünetmentesség esetén sportolhat a beteg, de rendszeresen ellenőrizni kell. Általában az a szakmai álláspont, hogy gyors romlás és több mint ötvenszázalékos elcsúszás esetén van szükség műtétre.
Gyakori elváltozás még az ízületek porckopása, az arthrosis. Ilyen esetben mindig egyedileg, az elváltozás mértékétől függően kell elbírálni, hogy a sportoló folytathatja-e pályafutását. Általában inkább a terhelés nélküli mozgás javasolt, például a futás helyett kerékpározás.
Az ízületek reumás gyulladása esetén sem kizárt a sportolás, ilyenkor jó hatású az aktív izomerősítés.
