Az úgynevezett csontos medence kettős élettani szerepet tölt be: egyrészt a törzset (gerincet) köti össze az alsó végtagokkal, másrészt védi a medencén belül elhelyezkedő belső szerveket.
A „medencecsont” tulajdonképpen három külön csontból áll, ezek: a csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont. Az elülső oldalon a két szeméremcsontot, hátul a csípő- és keresztcsontot feszes szalagrendszer köti össze.
Statisztikai adatok szerint az összes csonttörések 0,6-3 százalékát teszik ki a medencetörések. Ezen belül leggyakrabban a szeméremcsont és az ülőcsont vékony szárai törnek.
A medencetörés tünetei megegyeznek a törés általános jellemzőivel: ilyen a törésnek megfelelően jelentkező fájdalom, mely direkt és indirekt lehet. Egyszerűbb töréseknél a járóképesség megtartott, komolyabb esetekben a sérült nem tudja terhelni alsó végtagját.
A vizsgálat során mindig ellenőrizni kell a belső szervek (vese, húgyhólyag, belek stb.) állapotát, esetleges sérülését. A röntgenfelvételek speciális beállításban készülnek és bizonyos esetekben csak a CT-vizsgálat ad pontos információt.
A kezelés a törés típusától függ: egyszerűbb, elmozdulás nélküli, úgynevezett széli vagy peremtörések (csípőlapát, csípőtövis, ülőcsont, farkcsont) műtét nélkül gyógyíthatók: átmeneti fekvés után fokozatosan felkelthető a sérült, segédeszközzel járhat, de a teljes testsúllyal való terhelés csak néhány hét után engedhető meg.
Az egyszerű gyűrűtörések (például a szeméremcsont vagy az ülőcsont szárainak egyoldali sérülése) a fentiekhez hasonlóan kezelhetők.
A kettős, vagy többszörös medencetöréseknél (szemérem- vagy ülőcsont mindkét oldali szárának törése, hátsó kétoldali törés és ezek kombinációja) a medencegyűrű folytonossága megszakad, a gyógyítás elsősorban műtéti megoldást jelent. A lehetőségek: külső rögzítő (fixateur externe), vagy belső lemezelés, csavarozás.
A medencetörésekhez soroljuk a csípőízületi vápa (acetabulum) törését is. Ennek a lehetőségekhez mért pontos helyreállítása nagyon fontos, bár még így is szerepe lehet a későbbi csípőízületi kopásban.
Az acetabulum sérülései a legegyszerűbb peremtörésektől a combfej befelé nyomódásával járó törésekig terjedhetnek. Ez utóbbi esetben a combfejet húzókezeléssel kell eredeti helyére igazítani.
Egyszerűbb esetekben műtét nélkül kezeljük az ízületi vápa törését, egyébként legtöbbször sebészi megoldásra (lemez, csavarok) van szükség.
Valamennyi medencesérülés utókezelésében az átmeneti tehermentesítés a leglényegesebb, majd a fokozatos terhelés, gyógytornász felügyeletével.
