Sajnos a címben feltett kérdésre a válaszom: a felkartörés teljes gyógyulásához sok idő kell. Bár a kezelésében bevezetett újabb módszerek a gyógyulási időt lényegesen rövidítették, még így is elég hosszúra nyúlik, és előfordulhatnak komplikációk is.
Főleg indirekt úton jön létre a törés: eséskor, letámasztáskor, de figyelem: az úgynevezett „szkanderezés” is ide vezethet.
Most csak a felkarcsont (latinul humerus) testének sérüléseiről írok, a váll és könyök felőli végeinek töréseiről máskor szólok. A törés leggyakrabban spirál, ferde vagy haránt lefutású. Felismerni nem nehéz, mert a deformitás, kóros mozgás, illetve a felkar megrövidülése egyértelműen jelzi a bajt.
Mivel a felkarcsonthoz közel – azt megkerülve – futnak az alkar és a kéz fontos erei, idegei, előfordul, hogy a törés magasságában megnyomódnak, súlyosabb esetben el is szakadnak. Ezért is fontos, hogy az első vizsgálatkor erről mindenképpen tájékozódjon a szakorvos, és ha szükséges, ellássa az ideg- vagy érsérülést. A kórházba jutásig a sérült végtagot nyugalomba kell helyezni: törzshöz rögzíteni vagy csak nyakba felkötni.
Ha a szükséges idő hosszúra nyúlik is, a felkarcsonttörés gyógyhajlama legtöbbször jó. Körülbelül 65-75 százalékban műtét nélkül kezelhető. Legtöbbször gipszet használunk – főként gyermek- és idős korban –, de előfordul más speciális rögzítési mód is, például gézpólya, műanyag sínek. A rögzítés átlagosan 8-14 hét. Sportolók, fiatal sérültek gyógyításánál – ha a törés típusa engedi – a műtétet választjuk, mert így a felkar, illetve a közeli ízületek (váll, könyök) mozgatása előbb megkezdhető, bizonyos esetekben a beavatkozás után nincs szükség hosszabb mozdulatlanságra. A törést egyesíthetjük lemezzel, csavarokkal vagy a csőszerű csont belsejében végigvezetett fémanyaggal: több vékonyabb dróttal vagy egy vastagabb szeggel. Ma már a felkarcsonttörés kezelésében a legelterjedtebb az úgynevezett velőűrszegezés, ez adja a legnagyobb stabilitást, és viszonylag kis műtéti megterheléssel jár.
Végül kiemelt fontossága miatt vissza kell térjek a felkarcsont mellett futó képletek közül az orsócsont felőli ideg (nervus radialis) sérülésére. Viszonylag gyakran, körülbelül nyolc százalékban fordul elő, hogy a törés az ideget is sérti. Egyszerű megnyomatásnál magától is – fizikoterápiával – visszatérhet a működése (érzés, mozgás), de ha elszakad, akkor azonnali műtétre, idegvarratra van szükség.
