Mindenfajta sérülés, így a sportsérülések gyógyulásában is rendkívül fontos szerepet játszik a fizioterápia, mely elsősorban a természeti energiákkal való gyógyítást jelenti.
A fizikoterápia már szűkebb fogalom és csak kizárólag fizikai energiákat használ a kezelés során. A fizioterápia tehát magában foglalja a gyógytornát, a fizikoterápiás módszereket és az egyéb energiák alkalmazását is.
A komplex kezelés célja: 1. az épen maradt testrészek funkciójának megtartása, 2. a károsodott szövetek regenerációjának elősegítése, 3. a sérült végtag, testrész visszanyert működésének újbóli beépítése a mindennapi mozgásokba.
A sikeres kezelés fontos feltétele a sérült együttműködése és a – lehetőség szerinti – mielőbbi mozgatás. A tornagyakorlatok lehetnek aktívak, amikor a sérült maga, saját izomerővel mozgatja végtagjait, ízületeit, és lehetnek passzívak, ilyenkor a gyógytornász végzi a mozgatást.
A gyógytorna mellett nagy jelentőségűek a különböző fizikoterápiás lehetőségek: Az elektroterápia alkalmazása a fizikailag eltérő egyenáram és a kis-, közép-, valamint nagyfrekvenciás váltóáramok eltérő biológiai hatásain alapul.
Ma már igen elterjedt a magnetoterápia, gyakran használt módszer az ultrahangkezelés, ez utóbbi mikromasszázst végez, ezáltal segíti a heglazítást. Használhatunk hideg- és melegkezelést, ez a termoterápia: a meleg például vérátáramlást fokozó, a hideg pedig gyulladás gátló, fájdalomcsillapító hatású.
A fototerápia az infravörös, az ultraibolya és a látható fénysugarakat egyaránt használja, utóbbihoz tartozik a közismert Bioptron-lámpa, ezek nagy szerepet játszanak többek között a sebgyógyulás meggyorsításában és a heglazításban is.
A hidroterápiában legjobb hatású és gyakran alkalmazott a víz alatti torna, ami a víz felhajtóerejének előnyeit használja ki: 1. csökkenti a fájdalomérzetet, 2. a mozgáspálya a vízben növelhető, 3. a mozgásirány változtatásával a felhajtóerő hasznos ellenállásként működik.
Idegsérülések után használatos az ingeráram-kezelés, mely csökkenti az izom sorvadását és megtartja annak összehúzódó képességét addig, amíg az ideg működése (az izom beidegzése) visszatér.
