Az agyrázkódás olyan sérülés, amely sportolás közben és a hétköznapi életben is előfordulhat. Szerencsére a legenyhébb idegrendszeri sérülésfajták egyike, mely az eddigi ismeretek szerint nem jár kimutatható biztosan igazolt maradandó elváltozással.
Egyetlen jellemző kórjele a tudatvesztés, amely általában néhány percig tart. Három fajtáját különböztetjük meg:
1. congrad: a tudatvesztés időszakára,
2. retrograd: a tudatvesztés előtti,
3. anterograd: a tudat visszatérte utáni időszakra vonatkozó emlékezetkiesés.
Egyéb tünetei: fejfájás, hányinger, hányás, elesettség, szorongás, álmatlanság, gyengeség legtöbbször előfordul, de nem kizárólag erre a sérülésre jellemző.
A fej-, koponyasérülések esetén kötelező a kétirányú koponya-röntgenfelvétel, a komolyabb agyi sérülés (szövődmény) kizárására pedig ct-vizsgálatot kell végezni. Ez segít tisztázni a koponyaűri sérülések súlyossági fokát és azt, hogy valóban csak egy „egyszerű” agyrázkódásról van-e szó vagy másról, például az úgynevezett agyzúzódásról.
Agyrázkódás esetén általában néhány napos kórházi megfigyelés szükséges, így biztosítható az esetleges szövődmények időben való észlelése és a szükséges beavatkozás. A megfigyelés ideje alatt tüneti kezelésben is részesül a beteg a kellemetlen fejfájás, szédülés, hányinger csökkentése, illetve megszüntetése céljából.
Nagyon fontos, hogy a beteg tüneteit, panaszait soha ne értékeljük se túl, se alul. Megengedhetjük, hogy a beteg a sérülés utáni naptól úgy mozogjon, maradjon ágyban vagy keljen fel, ahogy neki jól esik, ahogy állapotától függően kívánja.
Ha a sajátos kísérőtünetek fokozottabban jelentkeznek, akkor természetesen javasolt az ágynyugalom, és nagyon lényeges a bőséges folyadékpótlás. Az agyrázkódás mértékétől függően rövidebb vagy hosszabb pihenő után egy sportoló elkezdheti az edzéseket, az átlagember pedig visszatérhet eredeti életviteléhez.
