Az ideghártya-leválás (ablatio retinae) a látást súlyosan veszélyeztető, viszonylag gyakori kórkép. Lényege az ideghártya belső kilenc rétegének az alsó hámrétegétől való elválása. A kiváltó okok a következők lehetnek: a retina szerkezetének elfajulásos átalakulása miatti szakadások, korábbi nyílt vagy fedett szemsérülések, tompa ütések.
A retinaleválás kezdeti szakaszában a páciens sötét homályokat, fényfelvillanásokat észlel, később látótérkiesés jön létre. A panaszok alapján a szemészorvos kitágított pupilla mellett szemfenékvizsgálatot végez, melynek során megkeresi azokat a szakadásokat, melyek az ideghártya elemelkedéséhez vezettek. Ezeken keresztül ugyanis az elhígult üvegtesti folyadék a retina alá kerül, és képes elemelni. A szakadások lehetnek apró kerek vagy patkó alakúak, illetve lehetnek hosszú, résszerű repedések a látóhártya szélső részein.
A kóros terület helyének pontos meghatározása azért fontos, mert ez képezi a műtéti megoldás alapját. A beavatkozás során a retina és az alatta fekvő érhártya rétegeit a szakadás területében külső fagyasztással kezelik, melynek révén steril gyulladás keletkezik, amely hosszú távon összetapasztja alapjával a szétvált retinát. A hosszú távú sikerhez azonban nem elég önmagában a fagyasztás, az ínhártya lemezét külső bedomborítással – általában szilikonból készült szivaccsal – meg is kell emelni. Kellő mértékű bedomborítás esetén az ínhártya és a rajta fekvő érhártya eléri az ideghártyát, így össze tudnak tapadni, visszatérhet a látás.
Ha a leválás túl magas, más műtéti technikára van szükség a rétegek egymáshoz közelítésére. Nagyon fontos az időfaktor, azaz az első tünetek észlelésétől a műtétig eltelt idő.
Sajnos a retina leválásakor az érhártyából való vérellátás az érintett területen megszűnik, ezért a fény felvevésére alkalmas, úgynevezett fotoreceptor sejtek károsodnak.
Az is lényeges kérdés, hogy az éleslátás helye levált-e már a beteg jelentkezésekor. Amennyiben igen, és nagymértékű a látásromlás, a tökéletes műtéti helyreállítás ellenére is csak szerényebb látásjavulás várható.
A legfontosabb a megelőzés, illetve a fenyegető panaszok korai felismerése, komolyan vétele. Amennyiben ilyeneket észlelünk, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni.
