Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a teljes gyógyuláshoz elengedhetetlen a rehabilitáció és a rendszeres gyógytorna. Különösen felső végtagi sérüléseknél, így például a csuklótörésnél is szükséges a szakszerű mozgatás.
Sérülések vagy műtétek után gyakran alkalmazunk rögzítést, hisz
Közismert, hogy a nyugalomba helyezés, a mozgás hiánya, ha csak átmenetileg is, az érintett terület izomzatának észrevehető sorvadását, gyengülését és az ízületi mozgások beszűkülését eredményezi. E kettősséget figyelembe véve kell tehát meghatároznunk a kezelést, s a rögzítés előnyeinek hasznosítása mellett a hátrányait a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni. A rögzítést (gipszet vagy más segédeszközt) mindig csak addig tartjuk fenn, amíg feltétlenül szükséges, és utána fokozatosan elindítjuk az utókezelést.
A gyógytorna mindig szakképzett gyógytornász vezetésével történik és a sérült testrésznek megfelelő speciális mozgáselemeket tartalmaz. Első alkalommal tizennégy tornakezelést javasolunk, ami szükség esetén többször ismételhető. A gyógytorna egyrészt aktív, ha a páciens maga is mozgatja a végtagját, passzív pedig olyankor, amikor csak a gyógytornász végzi a mozgatást.
Az utókezelés során gyakran szükség van kiegészítésként fizioterápiára, ultrahang- vagy elektromos (például lidocainos iontoforézis) kezelésre. A kezelések gyakorisága változó, de általában heti 2-3 megjelenés szükséges.
Mindenkinek azt javaslom, gipszlevétel után mielőbb jelentkezzen baleseti vagy ortopédsebész kezelőorvosánál, aki a vizsgálati lelet alapján beutalja a lakóhely szerint illetékes utókezelőbe.
A gyógytornásznál végzett és megtanult mozgásgyakorlatokat pedig otthon is szorgalmasan végezni, ismételni kell, mert ezáltal gyorsabb lesz a gyógyulás. Normál esetben hamar visszaáll az ízületek eredeti mozgásterjedelme, felső végtagnál a kéz szorítóereje, fogásképessége újra teljes lesz. Ha ez az első tizennégy torna után még nem következik be, folytatni kell az utókezelést.
