Gyakori tévhit, de mégis tilos nyílt sebre sebhintőport szórni, ehelyett a végleges ellátásig ideiglenes – lehetőleg steril – gézkötéssel kell borítani. A steril fedés megakadályozza a további fertőzést, fájdalomcsillapító hatású, és rögzít is. Mielőtt a kötést felhelyezzük, maximum fertőtlenítsük a seb környékét.
Azt hihetnénk, hogy azonnal be lehet varrni minden sebet, pedig az erősen zúzott, roncsolt, szennyezett sebeket nem szabad rögtön bezárni, csak halasztva, mert ellenkező esetben súlyos fertőzés alakulhat ki.
Ha egy végtag vérzik, sokan azonnal elszorítanák, pedig ez sem ennyire egyszerű, ennek a módszernek a helytelen alkalmazása károsodáshoz vezet. Helyette legtöbbször elegendő a nyomókötés, amit ideiglenes vérzéscsillapításra, artériás és vénás vérzés esetén használunk a következőképpen: az összehajtott gézlapokat a vérző sebre helyezzük, majd rányomva átpólyázzuk. A már említett szorítókötés nagyobb verőerek sérülésekor, a szállítás idejére alkalmazható, a vérveszteség megakadályozására. Két órán túl nem szabad fenntartani, mert károsodást okozhat, ha mégis hosszabb ideig van rá szükség, időnként fel kell engedni.
A sérültek várakozás közben egymással is konzultálnak, összehasonlítják ellátásukat, sebeiket. Ilyenkor kiderül, hogy egyiknek ilyen, másiknak olyan a sebét egyesítő varrat. Ez abszolút természetes, hiszen többféle módszert használunk, egyfelől a fonalvezetés alapján különböztetjük meg őket, másfelől létezik azonnal megcsomózott (tiszta, éles szélű sebek esetében), illetve úgynevezett halasztott varrat. Ilyen esetben (roncsolt, szennyezett sérüléseknél) a fonalat beleöltjük ugyan a bőrbe, de nem kötjük meg mindjárt, csak akkor, amikor a sebviszonyok rendeződtek, tiszták.
Nemcsak a varrás, a varratszedés sem egységes, attól függően, hogy mely testrész sérült, általában 5-12 nap után távolítjuk el a behelyezett öltéseket.
