A deréktáji fájdalom egy okaként ismert porckorongsérvnél a csigolyák közötti rugalmas kötőszövet kinyomul, és nyomást gyakorol a környékbeli idegekre, ízületekre.
A korong belsejében található kötőszövet víztartalma a születéskor 85 százalék, idősebb korban már csak 60 százalék, tehát a porckorongok veszítenek magasságukból, illetve rugalmasságukból. Az őket kívülről körülvevő rostokból álló burok idővel egyre könnyebben szakad. Az ellaposodó porckorong a vele érintkező csigolyákon csontosodási folyamatot indít el, ezt nevezik spondilózisnak (spondylosis). A kinövések csökkentik a gerinccsatorna átmérőjét, néha magát a gerincvelőt is veszélyeztetik. A csontos felrakódások nyomást gyakorolnak a kilépő ideggyökökre, ami nagy fájdalommal jár.
A gerincen mindenütt kialakulhat porckorongsérv, de valószínűsége az egyes gerincszakaszokon különböző. A nyaki és háti gerincen jóval ritkábban fordul elő sérv, mint az ágyéki szakaszon. A porckorongsérvre jellemző, hogy a páciensek helyi és végtagi fájdalomra panaszkodnak, és az adott ideggyöknek megfelelő területen esetleg zsibbadást éreznek. Az orvos a fájdalom, illetve zsibbadás helye alapján pontosan be tudja határolni, melyik csigolyánál és milyen irányban boltosodott ki a porckorong.
A végtagba sugárzó fájdalom az esetek nagy részében a konzervatív kezelés eredményeként – kímélet, nem szteroid gyulladáscsökkentők adása, izomlazítók alkalmazása – elmúlik, makacsabb panaszok esetén komplex reumatológiai kezelés segíthet.
Műteni akkor kell, ha a konzervatív kezelés mellett sem enyhül a fájdalom, vagy visszatér, illetve ha a gerincvelő érintettségére utaló tünetek jelentkeznek. A műtét lényege a deformálódott korongrészlet vagy akár az egész korong eltávolítása. Néha már a kivizsgáláskor kiderül, hogy a porckorong eltávolítása után instabillá válhatnak a csigolyák, ezért ilyenkor a csigolyatesteket fémanyagokkal rögzítik egymáshoz.
A deréktáji panaszok tehát gyógyszeres és fizikoterápiával is enyhülhetnek, de az is elképzelhető, hogy visszatérnek, sőt fokozódnak. Javaslom, ilyen problémával forduljunk mielőbb ortopéd- vagy idegsebész szakorvoshoz.
