Az alkar csontos vázát az orsócsont és a singcsont alkotja. A törzshöz közeli végeik törését a könyök, távoli végeikét pedig a csukló sérüléseihez soroljuk. A fennmaradó esetekben beszélünk ténylegesen alkartörésről.
Az orsócsont és a singcsont külön-külön és együtt is törhetnek, ez utóbbi az úgynevezett „komplett” alkartörés. Ennek a sérülésnek a felismerése általában könnyű: azonnal szembetűnő az ijesztő deformitás, és a görbeség, melyek egyértelműen jelzik a bajt.
Az egyszerűbb eseteken kívül előfordul, hogy a törés valamelyik csont ízületi végének ficamával jár együtt, vagy hogy a két csont között feszülő inas lemez is elszakad. Az orsócsonton és singcsonton tapadó izmok a törés pillanatában létrehozzák a típusos elmozdulást, az alkar „elgörbülését”. Sajnos ritka az elmozdulás nélküli alkartörés.
Elsősegélynyújtáskor itt is a felfüggesztés, nyugalomba helyezés a legfontosabb, majd a mielőbbi szakorvosi ellátás. Ritka, hogy csak helyretétellel és gipsszel megoldható a dolog, legtöbbször műtétre van szükség.
Manapság legelfogadottabb a lemezzel és csavarokkal történő stabil törésegyesítés, mert ilyenkor általában elhagyható a gipszrögzítés – megelőzve ezzel az ízületek mozgásbeszűkülését.
Amennyiben mégis gipszre van szükség, (műtét nélküli, vagy nem teljesen stabil műtéttel ellátott esetek) annak a könyököt is rögzítenie kell, hogy ne mozduljanak el az alkarcsontok.
Nem teljesen stabil műtét például – a csont üregébe hosszirányban vezetett dróttal végzett beavatkozás – a velőűr sínezés, ami a csontokat ugyan jó helyzetbe hozza, de a törtvégek közti mozgást nem szünteti meg teljesen.
A derékszögű gipszet egy hét után lehet véglegesíteni, majd később idővel a könyök alá rövidíteni. A rögzítési idő esetenként változó, de átlagosan 8-10 hét.
Utána nagy jelentősége van a jól vezetett gyógytornának, szakszerű utókezelésnek. Ha operáltunk, a fémanyagokat egy év után távolítjuk el.
Remélem, írásom hasznos volt az alkartörés kezelésével kapcsolatban, és kívánom, hogy inkább csak itt olvassanak erről a sérülésről, szenvedő alanyai sose legyenek!