A lábszártörés viszonylag gyakori sérülés, az összes törések körülbelül 15 százaléka. Létrejöhet direkt erőbehatásra (például ütéstől, rúgástól) vagy csavarásos mechanizmussal (mint például most a téli szezonban, síelés közben).
Megkülönböztetünk haránt, rövid ferde, spirál, darabos vagy többszörös törést. Felismerése könnyű, jól látható a végtag kóros mozgathatósága, a sérült nem is tudja lábszárát felemelni, terhelni. Nagyon lényeges az erek, idegek működésének ellenőrzése, mert ezek a törés magasságában esetleg sérülhetnek.
A röntgenfelvételek alapján tudjuk eldönteni, hogy milyen módszerrel gyógyítsuk a sérültet. A kezelés az idők során fokozatosan fejlődött: a nem műtéti, műtéti arány ma már az utóbbi felé billent. Ennek ellenére bizonyos esetekben a lágyékhajlatig érő gipsszel kezelhető a stabil, elmozdulás nélküli haránt törés.
Ilyenkor eleinte mankóval, terhelés nélkül járatjuk a sérültet, majd 6-8 hét elteltével, járósarokkal fokozatosan ránehezedhet a törött végtagra. A gipszrögzítést – a csontosodás mértékétől függően – akár 12-18 hétig is fenn kell tartani.
A rövid ferde, esetleg csontékkitöréssel járó lábszártörést régebben úgynevezett húzásos módszerrel kezeltük, a sarokcsonton átvezetett dróton, illetve kengyelen keresztül három kg súllyal, három hétig. Rendszeres röntgenellenőrzés mellett, a három hét letelte után magas gipszet kapott a sérült, a húzást pedig megszüntettük.
Ma már – köszönhetően a modern fémanyagoknak – legtöbbször a műtéti megoldás mellett döntünk. Ezen belül a legkorszerűbb az úgynevezett velőűrszegezés, melynek során a sípcsont üregébe vezetjük be a hosszú, tömör fémszeget, amit haránt irányú reteszelő csavarokkal stabilizálunk.
A velőűrszegezésnél – a többi módszerhez képest – viszonylag hamarabb elkezdhető a terhelés, és további előnye, hogy nem szükséges a gipszrögzítés, tehát már a műtét utáni napokban elindulhat a szakember vezette gyógytorna!
Ma már ritkán, csak indokolt esetben választott beavatkozás a lemezes törésegyesítés, mert jóval nagyobb műtéti feltárást igényel.
További módszer a külső rögzítő, amit a durván nyílt törésekre használunk. Ennek előnye, hogy megkönnyíti a sebkezelést és szintén kiváltja a gipszrögzítést.
Jól látható, hogy a lábszártörés kezelésére számos módszer létezik, de ezek közül mindig a sérülés típusának megfelelő megoldást választjuk.
Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy a legfontosabb a megelőzés. De ha valaki – óvatossága ellenére – mégis bajba kerül, reménykedhet abban, hogy a szakszerű ellátásnak köszönhetően sérülése maradéktalanul meggyógyul majd.
