A síelés szép, de veszélyes sport

Itt a síszezon, sokan indulnak a hegyekbe, de nem árt közben arra is gondolni, hogy bárkit érhet sérülés!

Dr. Boross György
2016. 01. 02. 7:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A lábszártörés viszonylag gyakori sérülés, az összes törések körülbelül 15 százaléka. Létrejöhet direkt erőbehatásra (például ütéstől, rúgástól) vagy csavarásos mechanizmussal (mint például most a téli szezonban, síelés közben).

Megkülönböztetünk haránt, rövid ferde, spirál, darabos vagy többszörös törést. Felismerése könnyű, jól látható a végtag kóros mozgathatósága, a sérült nem is tudja lábszárát felemelni, terhelni. Nagyon lényeges az erek, idegek működésének ellenőrzése, mert ezek a törés magasságában esetleg sérülhetnek.

A röntgenfelvételek alapján tudjuk eldönteni, hogy milyen módszerrel gyógyítsuk a sérültet. A kezelés az idők során fokozatosan fejlődött: a nem műtéti, műtéti arány ma már az utóbbi felé billent. Ennek ellenére bizonyos esetekben a lágyékhajlatig érő gipsszel kezelhető a stabil, elmozdulás nélküli haránt törés.

Ilyenkor eleinte mankóval, terhelés nélkül járatjuk a sérültet, majd 6-8 hét elteltével, járósarokkal fokozatosan ránehezedhet a törött végtagra. A gipszrögzítést – a csontosodás mértékétől függően – akár 12-18 hétig is fenn kell tartani.

A rövid ferde, esetleg csontékkitöréssel járó lábszártörést régebben úgynevezett húzásos módszerrel kezeltük, a sarokcsonton átvezetett dróton, illetve kengyelen keresztül három kg súllyal, három hétig. Rendszeres röntgenellenőrzés mellett, a három hét letelte után magas gipszet kapott a sérült, a húzást pedig megszüntettük.

Ma már – köszönhetően a modern fémanyagoknak – legtöbbször a műtéti megoldás mellett döntünk. Ezen belül a legkorszerűbb az úgynevezett velőűrszegezés, melynek során a sípcsont üregébe vezetjük be a hosszú, tömör fémszeget, amit haránt irányú reteszelő csavarokkal stabilizálunk.

A velőűrszegezésnél – a többi módszerhez képest – viszonylag hamarabb elkezdhető a terhelés, és további előnye, hogy nem szükséges a gipszrögzítés, tehát már a műtét utáni napokban elindulhat a szakember vezette gyógytorna!

Ma már ritkán, csak indokolt esetben választott beavatkozás a lemezes törésegyesítés, mert jóval nagyobb műtéti feltárást igényel.

További módszer a külső rögzítő, amit a durván nyílt törésekre használunk. Ennek előnye, hogy megkönnyíti a sebkezelést és szintén kiváltja a gipszrögzítést.

Jól látható, hogy a lábszártörés kezelésére számos módszer létezik, de ezek közül mindig a sérülés típusának megfelelő megoldást választjuk.

Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy a legfontosabb a megelőzés. De ha valaki – óvatossága ellenére – mégis bajba kerül, reménykedhet abban, hogy a szakszerű ellátásnak köszönhetően sérülése maradéktalanul meggyógyul majd.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.