Tédre kényszerítve – A térdkalács törése

Kell operálni a térdkalácstörést, vagy elég a gipszrögzítés? Mindenki kíváncsi erre, főleg ha megsérül.

Dr. Boross György
2016. 02. 06. 7:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A térdkalács (patella) sok más csontunkhoz képest viszonylag kisméretű, törése mégis kellemetlen sérülés. Tulajdonképpen a térdet nyújtó ín-izom rendszerbe beilleszkedő csontról van szó, amely a combizmok erejét a lábszár felé közvetíti.

A sérülés indirekt és direkt erőbehatásra jöhet létre, előbbi esetben megfeszített combizom melletti hirtelen térdhajlítás, utóbbiban térdre (térkalácsra) esés okozza a bajt.

Felismerése nem nehéz – duzzanat, nyomásérzékenység tapintható –, különösen elmozdult, szétcsúszott esetben. Ilyenkor jól érezhető a térkalács eredeti helyén lévő besüppedés a két eltávolodott csontdarab között, a végtagot a sérült nem tudja nyújtva emelni. Természetesen nem hagyható el a röntgenvizsgálat, amely a részleteket is megmutatja, és a kezelési terv felállításához nagyon fontos.

A térdkalács töréseit a következő csoportokba soroljuk: 1. osteochondralis (egy kis darab – ízületi porcot is hordozó – csont kitörése), 2. hosszanti törés, 3. csillag alakú törés, 4. darabos, más néven romtörés, 5. haránttörés, 6. szakításos törés.

A kezelés a törés típusától függ, lehet műtét nélküli és műtéti.  Ha nem operálunk, akkor általában combtőtől a boka fölötti magasságig érő, 10 fokban hajlított helyzetű gipsztokot kap a sérült. Ezt a rögzítést négy-hat hétig kell viselni. Ma már elterjedtek a levehető, csuklós térdrögzítők, melyek bizonyos térdkalácstörés-típusoknál szintén alkalmazhatók.

Ha nagy mennyiségű kóros ízületi folyadékot (legtöbbször vérömleny) észlelünk, azt a műtét nélküli kezelés előtt le kell bocsátanunk megfelelő vastagságú tű és fecskendő segítségével. Ha műtéti ellátás szükséges – elmozdult törések esetén –, azt mihamarább el kell végezni.

A beavatkozás célja a térdkalács és a rajta lévő ízületi felszín lépcsőképződés-mentes helyreállítása. Szóba jövő műtéti megoldások: húzóhurok, körkörös dróthurok, csavaros rögzítés, valamint ezek kombinációja.

Előfordul – több darabból álló, illetve romtöréseknél –, hogy kisebb morzsalékony csontdarabokat végleg el kell távolítani. Ritkán, de szóba jöhet – például apródarabos romtörések esetén – a térdkalács teljes eltávolítása. Mindkét esetben fontos, hogy helyreállítsuk a lábszárfeszítő izom-ín rendszer egységét.

A műtéti megoldások után is célszerű valamilyen rögzítést alkalmazni. Szövődményként jelentkezhet fertőzés, a fémanyagok lazulása, az egyenetlenség miatt kialakuló ízületi kopás.

Az utókezelés a törés típusától és a páciens együttműködő készségétől is függ: Stabil műtét utáni helyzet esetén egy-két nap után elkezdhető az irányított tornakezelés.

Darabosabb törések után inkább gipsztokot helyezünk fel hat hétre, majd azt követi a mozgatás. A fémeltávolítás általában hat hónappal a műtét  után javasolt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.