Sajnos minden évben azt tapasztalom, hogy a téli időszakban – megcsúszás, elesés következtében – lényegesen több a csukló- és bokatörés. Ilyenkor a baleseti ambulanciák várójában sokan várják, hogy megkapják a megfelelő kezelést.
Akár a csukló-, akár a bokatörés lehet szerencsésebb, elmozdulás nélküli, amit elegendő gipsszel rögzíteni a gyógyuláshoz szükséges ideig. Ha már elmozdult a törés, mindenképpen helyre kell igazítani és be kell gipszelni. Amennyiben ez nem elegendő a törött csontok stabilizálására, valamilyen műtéti megoldást kell választanunk, az egyszerű drótozástól az összetett lemezelésig.
Mindkét töréstípusnál – a csukló és a boka esetében is – viszonylag hosszú, öt-tíz hétig tartó rögzítés szükséges, aztán még jön az utókezelés, amely legalább ugyanennyi időt igényel.
Nem árt gondolni mindezekre, amikor közlekedünk, mert az óvatossággal, megelőzéssel hosszas megpróbáltatásoktól kíméljük meg magunkat. Fontos tanács: ha mégis bekövetkezett a baleset, azonnal menjünk vagy vitessük be magunkat az ügyeletre, mert a legjobb gyógyulás a korai, szakszerű ellátástól várható. Ha halogatjuk a dolgot, az egyre növekvő duzzanat miatt a helyretétel és a gipszelés nehezebb, ha pedig műtétre van szükség, annak elvégzését a dagadt, esetleg felhólyagosodott bőrű csukló vagy boka késlelteti.
Nyílt törésnél még fontosabb, hogy mielőbb szakember lássa el a sérülést, mert a nyílt sebet steril körülmények között meg kell tisztítani, gondoskodni a tetanusz elleni védőoltásról, végül elengedhetetlen a törés stabil műtéti rögzítése.
Mindenkinek balesetmentes téli hónapokat kívánok, és a szokásos jókívánságot most inkább így aktualizálnám: csak kéz- és lábtörést ne!
