Elhelyezkedése alapján a köznyelv sarkantyúnak hívja a sarkon kialakuló elváltozást, amellyel gyakran jelentkeznek a páciensek az ortopédiai szakrendelésen. Tapintással és röntgenfelvétellel lehet kideríteni, hogy csontos vagy lágyrészeredetű-e a duzzanat, és ettől függ az is, hogy milyen kezelési lehetőségek közül választhatunk. Persze mielőtt még szó esne a terápiáról, jogosan merül fel a kérdés: mitől lesz valakinek ilyen sarkantyúja?
Okozhatja az Achilles-ín tapadása körüli túlterheléses gyulladás, amelynek enyhébb formájában még csak a bőr alatti kötőszövet vastagszik meg, de elhúzódó, idült esetben a gyulladás hatására elmeszesedés alakul ki, amely már a röntgenfelvételen is jól látható.
Állhat a saroktáji duzzanat hátterében megnyomatás is, amit akár cipő is okozhat, de volt már kajakversenyző páciensem, akinek a hajóban a lábtámasz okozott mindkét sarkán műtétet igénylő csomót.
A kezelés persze nem mindig sebészi, enyhébb esetekben fizikoterápiával, ultrahangkezeléssel és gyulladáscsökkentő gyógyszerrel is megfelelő eredményt érhetünk el.
Ha ezek mégsem segítenek, akkor valóban a szike után nyúl az ortopédszakorvos: a lágyrészeredetű és a csontos sarkantyú egy kisebb műtéttel egyaránt eltávolítható, csak a hozzávaló műszerkészlet különbözik egy kicsit.
A beavatkozás után viszonylag gyors a felépülés, de – mivel az Achilles-ín tapadásának környékén dolgoztunk – mindenképpen ajánlatos átmenetileg a kímélet és a nagyobb terhelés mellőzése!
