Mondhatunk bármilyen problémát, Yonának már van rá válasza. Trópusokon száll ránk az éj, és nincs fedél a fejünk felett? Jön az árvíz? Éhesek vagyunk? Magányosak? Az építész mindenben segít. Hogy értsük, hogyan kell, kicsi képregényeket rajzol nekünk. Pálcikaemberek, krikszkrakszok. Pont úgy, ahogy a gyerekek rajzolnak. Azt mondják, az igazi művészek csak egyszerűen megmaradtak gyereknek. Teljesen gátlástalanul alkotnak. Yona ilyen. Grafikái spontán erővel néznek az arcunkba, nem is akartak szépek lenni, rajzolásuk, festésük közben ez a szempont fel sem merült. A rajzokon óriási acélállványok, sok szint magas struktúra. Azt mondja Yona, kell ez a rács, a városokban laknak majd ezen a rácson az emberek. Egymás mellett, alatt, felett. Nem kell ide építész soha többet egy sem. Elég a rács és a sok kicsi rajz, ami megtanít minket, miből hogyan kell építkezni. Konténerből, hordóból, acéllemezből, drótból, műanyagból, raklapból. A város csak abban különbözik a nem várostól, hogy amit építünk, erre a rácsra építjük. És azért lakunk a városban, mert ott vannak a központok, amik az államot szervezik. A földgolyó egyetlen településhálózat, a kicsitől szervesül a nagyig a láncolat. Nem kell más, csak kilenc híd és máris körbe lehet vasutazni az összes kontinenst…
fotó: Nagy Béla/Magyar Nemzet
Pár gondolatot emeltem csak ki. A bácsi él és elismert építész. Képregényeit nagy számban nyomtatták a harmadik világban és osztogatták. Nem tudni, épült-e valaha rajzai alapján bármi is, de az építész nélküli építés és az építés nélküli építészet fogalmai örökre a nevéhez fűződtek.
fotó: Nagy Béla/Magyar Nemzet
(Önkéntesekkel épített kihagyhatatlan élménykiállítás a Ludwig Múzeumban október 29-től január 8-ig. Több emelet magas állványokon lehet sétálni, gyermeki erővel készült festményeket nézni, vagy elmélyülni órákig a sok kicsi rajzban.)
