Bár sok a helyi és kerületi 56-os emlékmű, csak a fontosabb fővárosi helyszínek közül veszünk végig párat. Megnézzük a mű adatait és a helyszínnel való viszonyát, utalva röviden a valamikor ott zajló eseményekre. Látni fogjuk, hogy nehéz összeegyeztetni a harcok helyszíneit a tömeges megemlékezésekkel.
Kezdjük talán a nép nyelvén „vaskefeként” ismert, 56-osok téri emlékművel, amit 2006-ban a World Architecture Community, azaz a „világ építész közösségének” tiszteletbeli meghívott tagjai az év húsz legjobb alkotása közé választottak. Építészek, kritikusok, építészteoretikusok, tanárok, szerkesztők, kurátorok és egyéb, építészettel foglalkozó, mintegy kétszáz szakértő szerte a világból úgy döntött, hogy az alkotást a legjobbak közé javasolja 2006-ban. Ennek ellenére az eredeti alkotói gondolatot, amiről egyik tervezőjével, Papp Tamás építésszel még akkoriban hosszan beszélgethettem, az egyszeri ember ránézésre nehezen értelmezi.
forrás: www.epiteszforum.hu, szerző: i-ypszilon alkotócsoport
Az i-ypszilon csoport terve leegyszerűsítve arról szól, hogy az egyes emberek együtt, összefogva, egy célért azonosulva képesek olyan erőt megmozgatni, ami előtt semmi sem állhat meg. Ezért vannak a kicsi, elszórtan, külön álló kis elemek hátul, és ezért nő fel nagyra és válik anyagában is ellenállóvá elöl. Mind a méret, mind a pozíció, mind az anyaghasználat változik, jelezve az összefogás értékét. A gondolat, azt hiszem, elég erős, mégsem ment át igazán a köztudatba. Ennek véleményem szerint minimum két oka van. Az egyik, hogy a kompozíció értelmezhetetlen azon a helyen, ahol áll. Erőteljesen mutat nyugat-délnyugati irányba, töri fel a burkolatot maga előtt, és tör vádlón a szemben lévő banképület és a közéjük guruló autósok ellen. Miért pont arra néz? És mi köze mindennek ahhoz, hogy ledöntötték nem messze onnan a Sztálin-szobrot? Bár az alapgondolat erős, azt gondolom, a telepíthetősége miatt nem a legszerencsésebb a formai eszköz, amit választottak hozzá. Állhatna ez az ék alak az országhatáron is, és mutathatna Moszkva felé, de akkor meg az ukránok sértődnének meg, hogy mit mutogatunk rájuk 50 évvel '56 után. A másik ok kisebb léptékű, de nem kevésbé nehezíti a megértést: Makovecz mondta egyszer, hogy az egyénekből tömeggé összeálló gondolat nem rossz, de akkor tényleg emberalakokat kellett volna használni ahhoz, hogy szélesebb körben megértsék. A nemzetközi építész zsűri valószínűleg nem foglalkozott a telepítéssel, és számukra a rozsdásból rozsdamentessé váló, építészeti alapelemnek számító hasábból építkező tömb egyértelműen kódolható volt. Az emlékművet hétköznapokon, kevésbé ünnepi pillanatokban az arra járók használják, gyerekek játszanak az oszlopok között, üldögélnek körülötte emberek. Bizonyos szempontból tehát működik, de a fentiek miatt el lehet képzelni alkalmasabb központi emlékhelyet is.---- Oldal címe ----
Legyen a következő a Corvin tér. Az ott álló 56-os Pesti Srác szobor Győrfi Lajos alkotása, és igen népszerű. A helyszín ma a szórakoztatásról és a fejlődő városról szól, nem igazán az akkori események fő csatatere jut róla az ember eszébe. Az alkotás a témához képest látszólag érdemtelenül kicsi, például a nemrég elkészült Corvin kapu jóval nagyobb nála. Az emlékmű nagy megemlékezésekhez nehezen is lehetne használható a Corvin köz kanyargós alakja miatt. A pesti srácot ábrázoló szobor viszont kicsisége miatt nagyon erős, így talán a legszimpatikusabban szól az óriási szovjet túlerővel harcoló 56-os szellemiségről, és leginkább méltó a helyszínhez, ahol áll.
forrás: MN archív
Széna tér. A bevásárlóközpont alja finoman szólva sem a legmegfelelőbb pozíció ahhoz, hogy tisztelegjünk az itt harcoló hősök előtt. A zászlót tartó és védelmező, feltehetően pesti srác alak ráadásul általában szól 56-ról, elsőre nehezen köthető a helyszínhez. Mivel a Széna tér mára jelentős közlekedési csomópont, jelentős tömegek számára alkalmas területet kialakítani problémás lenne még új emlékmű esetén is.
A Műegyetem kertjében áll egy 56-os emlékkő, a rakparti oldalon pedig egy köztéri dombormű. Technikailag a forgalom lezárásával megoldható lenne, hogy a Műegyetem rakparton nagyobb tömegek elférjenek, ehhez azonban meg kellene találni a megfelelő helyet egy feltehetően nagyobb méretű emlékmű számára. A Móricz Zsigmond körtéren jelenleg a 3-as szám alatt van egy kisebb 56-os dombormű a gyorsétterem mellett, a ház falán.
A Kossuth tér elsőre alkalmasnak tűnik minden szempontból. Egyfelől nemsokára átalakuláson megy keresztül, másfelől az ottani október 25-i vérbe fulladt tüntetés '56 egyik legtragikusabb fejezete. És mint tudjuk, elfér itt sok ember. Áll is a téren több emlékmű, a forradalom lángja Lugossy Máriától, az 1956-os emlékjel a sortűz áldozatainak emlékére a Minisztérium földszintjén Kampfl Józseftől és Callmeyer Ferenctől, nem messze pedig ott áll Nagy Imre szobra Varga Tamástól. Így az a kedvező helyzet áll elő, hogy ha akarjuk, akár nem is kell újat csinálni. Azt is lehet mondani, hogy ezek együttesen megfelelő módon fejezik ki '56 szellemiségét és utalnak az ott történtekre.
Osskó Judit és Dékány Tibor felvetése a VIII. kerületi II. János Pál pápa teret (a volt Köztársaság teret) javasolja, ami 56-ban az MDP székház ostromáról híresült el. A négyzetes alakú tér mérete és formája alapján praktikus helyszín lehet.
Bármi legyen is a megoldás, mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a kiválasztott helyszín nem független az ott történtektől. Amelyik helyszínt választjuk, az együtt jár azzal, hogy az ott történteket mintegy kiemeljük a szabadságharc eseményeiből. Az adott helyre tervezett emlékmű pedig szintén nem lehet független attól a helyszíntől, ahová kerül. A jó döntéshez és pályáztatáshoz, valamint a jó pályamű elkészítéséhez ezeket együtt kell szem előtt tartani.
