A ’dombház’ nem szakszó, csak domb alakú házat jelent. Legtöbbször földdel fedett, félig-meddig földbe rejtett épületet takar a kifejezés, ezek azok a házak, amikről mindenkinek azonnal a hobbitok jutnak az eszébe. A többnyire íves alaprajzú, földbe dugott lakások mellett elsősorban inkább érzelmek szólnak, már aki kedveli az ilyesmit. A közösségi oldalon nagyon sok a pozitív visszajelzés, sokan írják, hogy élnének ilyenben, ezek szerint valós a vágy erre az életformára, ami persze nem azonos a valós igénnyel. Ahhoz ugyanis ismerni kellene, hogy pontosan miről is van szó. Ami viszont nem egyszerű, mert alig van két egyforma technológiával készült, földbe rejtett épület.
Íves alaprajz esetén többnyire kupola készül a ház helyéről kitermelt föld helyén. Ez alapozást igényel, és komoly szaktudást, hiszen a kupolának nemcsak önhordónak kell lennie, nem omolhat össze sem az oldalirányú, sem a felülről érkező talajnyomástól, ami a föld visszatöltése után érni fogja. A kupola építéséhez kiselemes falazóanyag (tégla, cementtégla, földtégla), vagy beton is alkalmas lehet, mindkét esetben zsaluzatot, ideiglenes támasztékot építenek fából, amit csak a kupola elkészítése után bontanak el. Egyenes vonalú alaprajz esetén nincs feltétlenül szükség az íves térhatárolásra (bár lehetséges), ilyenkor készülhet egyszerű lapos tető vagy alacsony hajlásszögű tetősík, amire később földet hordanak. A formai különbözőségeken túl mindkét esetben közös problémákkal, illetve sajátosságokkal kell szembenézni az ilyen házat építőknek. Az egyik felmerülő kérdés a vízelvezetést érinti, a másik statikai jellegű.
Az utóbbi csak annyiban érdekes, hogy egyszerű módon nehéz lesz szellős, átlátható, nem oszlopokkal zsúfolt, tágas tereket építeni. Ez ízlés kérdése, de némileg érinti a pénztárcánkat is, mivel elég jelentős mennyiségű építőanyag szükséges ezekhez a házakhoz. Bármiből is készül azonban a szerkezet, ha felülről-oldalról föld alá kerül, gondoskodni kell az épületre érkező víz elvezetéséről. Ez hagyományos építkezésnél kimerülne abban, hogy a tetőről lefolyó vizet megpróbáljuk a ház közvetlen környezetéből távolabb vezetni, itt azonban összetettebb a dolog. Nemcsak a házra ráhulló csapadékról beszélünk, hanem a talajban páraként, vagy nedvességként jelentkező korábbi esővizekről is, amik alulról és oldalról is érhetik a szerkezeteket. Minden irányból érkező víz ellen csak összefüggő felülettel lehet védekezni, ezért jellemzően az egész épületet körbe szokták csomagolni megfelelő bitumenes, gumi vagy pvc alapú szigetelő lemezzel. Ennek következtében azonban olyan házat kapunk, aminek a szerkezete párazáró lesz, azaz nem enged át magán nedvességet sem kifelé, sem befelé. Bevállalósabbak próbálkozhatnak olyan tető alátétfóliával, ami befelé nem, kifelé viszont átereszti a párát, ezt azonban nem arra találták ki, hogy nagyobb mennyiségben érkező vizet elvezessen, csak a cserépfedések illesztései között átjutó pár csepp víz elvezetésére szolgál.
A párazárás miatt nehezen tudnak vonzóak lenni számomra ezek a házak. Pedig ha természet-közeli, egészséges házra vágyom, nekem ez lenne a legfontosabb szempont. Persze érdemes tudni, hogy a ma használt technológiák közül eleve nem sok van, ami páraáteresztő lenne. De ezeknél a „domb” házaknál mintha éppen a szokásostól próbálnánk megszabadulni... Nem szeretnék senkit sem lebeszélni, csak fel akartam hívni a figyelmet erre a kérdésre. Ha valaki nagyon ilyet akar, kettős héjazattal meg lehet oldani, ekkor a belső szerkezet páraáteresztő, a külső vízhatlan lesz, a kettő között kiszellőztetett légréssel, ami elvezeti a falon átmenő párát. Ehhez azonban csak tapasztalt szakembereket ajánlok. Magyarországon a dombház építés atyja Hegedűs Zsolt, aki több tucat referenciával rendelkezik, tapasztalataiból könyvet is írt. Nyugodt szívvel őt tudnám ajánlani, és tanítványát, Válóczy Balázst, aki az élőházak honlapot szerkeszti és maga is gyakorló építész.
A földházak és bioházak témájára még visszatérünk a későbbiekben. Mitől lesz ’bio’ egy épület? Lehet földből házat építeni?
