Erdélyben járva a legszembetűnőbb építészeti kérdést a középkorinak álcázott, vasbetonból és téglából épülő ortodox bazilikák jelentik. Nem lehet elmenni szó nélkül történelemformáló hatásuk mellett, hiszen elkészültük után pár évtizeddel már csak a történelemoktatás minőségén múlik, hogy ottlétük ne Erdély, mint ősi román föld bizonyítéka lehessen. Ha van erős érv, ami alátámasztja az építészetoktatásban is kötelező érvényűként tanított kortárs jelleg fogalmát, akkor ez az: minden épületnek a saját korára jellemzőnek kell lennie ahhoz, hogy a különböző korok egymás mellé rendelt épületei együttesen hitelesen tolmácsolják az adott terület történelmét. Persze nehezíti a dolgot, ha egy korban nincs általánosan elfogadott érvényű kánon, amit mindenki egyöntetűen és kérdés nélkül az alkotás során követni tud. A középkor kereszténysége, a belőle szervesen kinőtt gótikus építészet és a felvilágosodást követő, többé-kevésbé egyszerre elterjedő stílusok után eklekticizmusba torkolt az általános érvényű világkép elvesztése, ezután pedig a mai napig tartó módon egyre gyorsuló ütemben változó, pillanatnyi trendek határozzák meg az aktuális építészetet. Az egymástól gyakran elszigetelten dolgozó alkotók műveltségére és világnézetére van bízva, hogy mit tartanak követendő útnak, ráadásul az esetek többségében az egész kérdés mint meghatározó szempont egyszerűen fel sem merül. De még ebben a szellemi zűrzavarban sem találni olyan meghatározó építészt, aki a historizálást követhető útnak tartaná.
A szakrális építészet érdekes területe az építészetnek, hiszen a különböző egyházak és felekezetek liturgikus rendjének is meg kell felelni az épületnek, nemcsak a környezetbe illesztésnek. Európa szerte aktuális probléma, hogy mit kezdjenek a bevándorolt muszlim vallásúak számára egyre nagyobb számban épülő mecsetek építészeti megformálásával, amik erősen kultúraidegen elemként jelennek meg az európai városokban.
A dévai román ortodox templom építés közben. fotó: Tóth Tibor
Személy szerint engem nem zavar, ha valaki más formában gondolkozik Istenről, mint ahogy én, sőt, az sem igazán, ha éppen nem ez élete legfontosabb aktuális kérdése. De az már igen, ha megszólítanak az utcán és meg akarnak téríteni erre vagy arra. Ilyen üzenete van egy olyan szakrális épületnek is, ami úgy jelenik meg valahol, hogy megformálásában nem vesz tudomást a helyre jellemző építészetről. A liturgiában az épületbe betérők vesznek részt, nekik szól, ezt az elvet javaslom majd a tisztelt építész zsűri figyelmébe akkor is, amikor majd a Budapestre tervezett ortodox bazilika építészeti terveiről döntenek.
