Amúgy meg jó érzés egy ostoba rendszer még butább perifériájának lenni. Amerikában újabban egyre több plázát zárnak be, nálunk meg nemrég készült el a beszédes nevű West End méretét is elérő KÖKI terminál. Az újvilági bevásárlóközpontok 11%-a üres, mert a folyamatos növekedésre számítva előre építkeztek a befektetők. A gazdasági fejlődés azonban megállt és egyszer csak azon vették észre magukat, hogy gyorsabban futottak a sok pénzt jelentő túlsó part felé, minthogy a lábuk alatt megépült volna az oda vezető híd. A nyereségvágy mellett persze téves városfejlesztési elképzelések is kellettek ahhoz, hogy ilyen mértékben elterjedjenek a túlzó méretű áruközpontok. Az építészek, ahogy a politikusok is, hajlamosak túlzásokba esni, felhőkarcolót és lakótelepet álmodni oda is, ahol nincs rá szükség.
A vásárlás központosításának eszméjéről a hatvanas-hetvenes évek túlzásai, a megalomán, futurista városok jutnak eszembe. Például a város fölé épített vasútállomás a macedóniai Szkopjéban, amit Kenzo Tange mester azért épített olyan nagyra, mert majd lesz itt forgalom. A város mára többszörösére duzzadt, de az óriási állomáson jó, ha napi egy-két vonat áthalad. Tavaly voltunk ott a bécsi iskolával, hogy tervezési feladatként megnézzük, mit lehet kezdeni a léptékét vesztett várossal. Izgalmas feladat volt funkciót találni annak, ami kész van, de valójában nincs rá szükség, és megtervezni azt, amire van.
Vasútpályaudvar Szkopjéban
Ilyen feladatot fognak jelenti a plázák is nemsokára. Amerikában az üresen maradt épületeket vagy elbontják és parkosítják a területet, vagy megpróbálják alternatív módon, iskolaként, orvosi rendelőként, kormányhivatalként hasznosítani őket. Van, ahol egyházak és telefonos ügyfélszolgálatok jelennek meg bérlőként. A feleslegessé vált óriási aulákban esküvőket tartanak, vagy fedett piacot(!) nyitnak.
A bevásárlóközpont melletti parkolók is megszűnnek, mert az emberek rájöttek, hogy olcsóbb az elővárosi közlekedést használni, mint autót fenntartani. Alig várom, hogy itthon is az legyen a legnagyobb problémánk, hova tegyük azt a rengeteg sittet.
