Mint előző bejegyzésemben beszámoltam róla, Budapest Duna menti városfejlesztési lehetőségeinek témájából diplomázom a bécsi építészképzésen. A diploma jó lehetőséget jelent arra, hogy összegyűjtsem azokat az elképzeléseket, amik eddig láttak napvilágot a témával kapcsolatban és hozzátegyem a magamét. A véleményem minden esetben szubjektív lesz, de hát mikor ötleteljen az ember, ha nem a saját diplomájában?
Tegnapelőtt látott napvilágot a hír, hogy a KÖZTI nyerte meg a várbazár rekonstrukciójára kiírt közbeszerzési pályázatot. Az eredmény nem meglepő, ugyanis az irodához hasonló részletességgel talán csak a műemléki hivatal foglalkozott eddig a témával. A rekonstrukcióról még tavaly született döntés, a kormány kimondott célja, hogy a 2014-es választásokra rend és tisztaság legyen az évtizedek óta elhanyagolt területen. Mivel a várbazárt 1996-ban a World Monuments Fund felvette a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé, nem nagyon van vitának helye, ez valóban halasztást nem tűrő feladat. Felmerül azonban a kérdés, hogy mit fogunk kezdeni vele. Elég kellemetlen lesz, ha az elköltött rakás pénz után üresen fog tátongani a várbazár. A felelősök is izgulnak emiatt, és meg is próbálnak mindent, hogy ez ne így legyen. A hasznosítási ötletek között ilyenek vannak, mint hogy legyenek interaktív kiállítások és exkluzív szolgáltatások az együttest délről záró bérpalotákban, 97 férőhelyes parkoló az Ybl Miklós tér alatt multifunkcionális térrel, legyen Pavilon Étterem a kerti pavilonban, kulináris szigetként működő vendéglátó funkciók az utcáról nyíló pavilonsorban, megint csak „exkluzív” kereskedelmi egységek az északi helyiségekben, legyen kávézó meg szabadtéri színpad. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de nekem nem áll össze ez az egész, legalábbis nehezen kommunikálható és értelmezhető.
A várbazárról érdemes tudni, hogy azért épült, mert nem akarták a palota akkori urai, hogy a területet bárki beépíthesse. Egy élelmes budai polgár ugyanis már építési engedélyt is szerzett egy háromszintes épületre, de az eltakart kilátástól és a kéményfüsttől való félelem miatt az engedélyét végül is visszavonták. Szlávy József miniszterelnök találkozott Podmaniczky Frigyessel, aki akkoriban a Közmunkák Tanácsának elnökhelyettese volt és kisütötték, hogy mit kell csinálni. Ybl végül megálmodta a ma is ott álló neoreneszánsz építményt, amibe boltokat akartak nyitni, de az ötlet nem vált be, nem jártak oda a budai polgárok annak ellenére sem, hogy akkor még kényelmesen lehetett korzózni a Duna-parton. Ezután művészek használták a helyet sokáig, majd megnyílt az Ifjúsági Park, ami az eddigi egyetlen olyan népszerű ötlet volt, ami nagy tömegeket vonzott ide. Persze pont a tömegek miatt az építmény állaga annyira leromlott, hogy végül életveszélyességi okokból be kellett zárni. Azóta üresen áll.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!