A belvárosi szakaszokon a rakparti forgalom miatt nem tudunk eljutni a Dunához, erről is írtam már, ahogy arról is, hogy körültekintő munkával ez a probléma orvosolható. De mi a helyzet a kijjebb eső szakaszokon? A Római-parton a gát helyével szenvednek, a lakóparkosok a Duna-parton, mindenki más beljebb szeretné, hogy ne vesszen el a kapcsolat a Dunával. Az Óbudai sziget sem biztos, hogy kaszinóvárosnak lenne a legalkalmasabb, hiába is erőltetné az ötletet a hasznát kereső befektető. A Gázgyár területe évek óta napirenden van, de a felmerült ötletek színvonala nem túl meggyőző: legyenek irodaházak és múzeumok. (Ezeket szinte bárhova lehet.) Északnál maradva, üres a teljes újpesti Duna-part, szép árterület, a városrésznek azonban szinte alig van vele kapcsolata. A Népszigeten megszűnt a hajógyártás (ahogy az Óbudain is), az épületek üresen állnak, csak egy kutyaiskola jelent némi életet az elég bánatos hangulatú helyszínen. A Marina-part nagy része felépült, de elfelejtettek iskolát, óvodát építeni a több ezer ott élő embernek, és a házak egymás elől takarják a dunai panorámát. A Margit sziget szomszédságában a budai és a pesti oldalon is zöldsáv van a Duna-parton, de szinte megközelíthetetlenek. Az Újlaki rakparton előbb a HÉV, majd az autóforgalom távolodik el a víztől, a másfél kilométeres maradék területre egy zebra és egy gyalogoshíd vezet csak át. A Vizafogónál, ha van türelmünk, öt perc várakozás után átkelhetünk a Párkány utcán, hogy elérjük a partot, de megéri, kifejezetten nyugodt, szemlélődésre alkalmas a partszakasz. A rakpartoktól délre az Egyetemváros a budai oldalon, és a Millenium-város a pesti oldalon nem szervesültek a város életébe, akinek ott van dolga, odamegy, utána pedig mielőbb haza. A Lágymányosi öböl üres a Kopaszi gát mellett, pedig ott a Rákóczi híd, nagyon jók a közlekedési feltételek. Ugyanígy üres a pesti oldalon is a híd melletti terület, amire szintén igaz a remek megközelíthetőség. Észak-Csepel óriási üres területe régóta megmozgatja a tervezők fantáziáját, mégsem történik semmi.
Összefoglalva: rengeteg kihasználatlan terület, egymástól elszigetelten, feladat nélkül. Budapest nagy lehetőségek előtt áll, anélkül, hogy a már kialakult struktúrát meg kellene változtatni. A felsorolt területek egymással és a szomszédos városrészekkel való összekapcsolásával olyan egybefüggő zöldterület jöhet létre, ami a város jelentős részéről közvetlenül elérhető lesz, és lehetőséget adhat akár a Duna-kanyarig tartó túrák megtételére a Szentendrei szigettől a Csepel szigetig. Ehhez nem kell más, mint egy-két gyaloghíd, a Hungária rendbetétele, hogy a rakpartokat ki lehessen váltani, cserébe elkezdhetne élni a város. Az új egybefüggő zöldterület idővel alkalmas lehet további fejlesztéssel sportlétesítmények építésére és kulturális programok számára, egyúttal jelentősen felértékeli majd a kapcsolódó városrészeket. A kétkedőknek pedig álljon itt Jamie Lerner brazíliai építész-polgármester üzenete, aki pénz nélkül is beindította Curitiba városát, ezért többször újra is választották: „Minden városban 3 év alatt fejlődést lehet elérni. Függetlenül az adottságaitól vagy a költségvetési kerettől. A kreativitás ott kezdődik, amikor egy 0-át levágnak a költségvetésedből. Ha 2-t vágnak le, a kihívás még szebb.” És egy másik idézet: „A város nem probléma, a város a megoldás!”
Az ötlet megvalósíthatósága elsősorban akarat kérdése, de rengeteg részletet érint. Lépésről-lépésre, az érintett területek fejlesztése mellett lehetne megvalósítani.
