Pár éve napvilágot látott egy terv, aminek létrejöttét is komoly viták kísérték. Nem a vitatható, pályázatot mellékesen kezelő eljárási mód volt azonban az egészben a legbosszantóbb, hanem az a hetvenes évek színvonalát idéző terv, ami készült. Hál’istennek, a folyamat akkor megállt, meggyőződésem, hogy többek között azért, mert maga a koncepció sem volt elég motiváló.
Most azonban más a helyzet. A debreceni futballcsapat honlapján publikáltak egy olyan tervet, ami elsőre is érdekesnek tűnt, némi idő elteltével pedig azon kaptam magam, hogy őszintén lelkes vagyok. A terv európai színvonalat idéz, sőt, sajátos karaktere is van, ami egyszerűen szellemi örömöt okoz az ingerszegényes hazai építészeti környezetben. A tervet nézegetve egyszerű, sarkain lekerekített, a pályát körbevevő tömeget lehet látni, figyelmesebben megnézve azonban izgalmak is felfedezhetők. A körbefutó karéj az egyik oldalon mintha jóval magasabb lenne, ez tűnik fel először, azután az, hogy átlátszik az egész. Jól kivehetőek az acél tartószerkezetek, de mi ez a transzparens anyag? Szép a látványterv, nagyon jól állnak neki a stadion körül elhelyezett színek, de mi az? Piros és narancssárga fű? Nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy felhívtam a tervező urat, mesélje már el, hogy mi is fog itt történni.
A közzétett látványterv engedélyezési szintű feldolgozása folyik éppen. Az acélszerkezeteket jól láttam, az átlátszó anyag pedig ugyanaz, mint a müncheni Allianz arénáé, az a neve, hogy ETFE (Etilén- tetrafluoretilén, ha valakit jobban érdekel.) A parkban megjelenő színes felületek anyagát még keresik, több gyártóval is felvették a kapcsolatot. A stadion körül, ami a figyelmemet elkerülte az elején, látható egy 1100 méter hosszú, hullámzó vonalú sétány, ami egyszerre szervezi az érkezést, a távozást, a parkot több részre és több használati funkcióra osztja. Lesz itt gördeszka-pálya, pihenőhely, vízfelületek, mélygarázs, futópálya, meg minden. A cél az, hogy a stadionnak köszönhetően az év minden napján vonzó legyen a környezet, a ma kihalt terület megteljen élettel. Ezt negyedik generációs stadionnak hívják. (Első generáció: felöltésen fedetlen lelátó, ilyen például a mostani Loki stadion. Második: megjelenik a vasbetonszerkezet, és az ebből fakadó formai különbségek, ide tartozik a volt Népstadion is. Harmadik generáció: jellemzően a mai stadionok, üzleti vállalkozásként értelmezhető komplex funkciókkal. A negyedik generáció már nem nyerészkedni akar, a fenntarthatóságra koncentrál, és arra, hogy vonzóvá tegye a környezetét, mondhatjuk, hogy szolgáltat.) A lelátó valóban aszimmetrikus, mondta még el Bordás Péter építész úr, mégpedig azért, hogy a stadionból is ki lehessen látni a Nagyerdőre, kintről pedig be. (Az ötlet ugyan nem teljesen újkeletű, de nem is kell ide több, lényeg, hogy meg tudják indokolni, miért.) A térszínen megnyitható a pálya, így a parkhoz hozzákapcsolható a 68x105 méteres füves tér például virágkarneválkor. Az átlátszó burkolat is azt kívánja segíteni, hogy nyitott legyen az épület, ne idegen testként ácsorogjon a Nagyerdő közepén. Az építés és üzemeltetés energiafelhasználását is le szeretnék szorítani. Erre vannak nemzetközi mérések, aki vállalja, az kap majd rengeteg ellenőrzést a nyakába. Debrecen vállalja, és szeretne LEED Gold minősítést kapni. A terv az UEFA legmagasabb, negyedik kategóriájának előírásait is kielégíti.
Nekem nem kell több, meg kell csinálni. A terv megállná a helyét Ausztriában is, izgalmas és vannak egyedi ötletek benne. Magam részéről őszintén drukkolok, és ígérem, hogy el fogok menni az új húszezres stadionba, ha a Loki megint bejut a BL-be.
