Krizsán András mesterem volt a Kós Károly Egyesülés vándoriskolájában, 2008-ban. Ő maga is elvégezte a Makovecz nevével fémjelzett iskolát. Munkáiban mindig lehet találni eredetiséget, ami nagy szó. Nem megy senki után, és bár nyilvánvalóan meghatározó volt számára is, amit Makovecztől tanulni lehetett, és érezhetően szemmel kíséri a kortárs vonulatot is, amit csinál, az mindig arra a bizonyos helyre szól, annak az üzenetét keresi és bontja ki a maga építészeti eszközeivel. Éppen emiatt minden munkája különbözik a többitől. Hogy kinek mennyire tetszik a konkrét végeredmény, azt döntse el maga.
Krizsán András: zánkai iskolabővítés. Forrás: építészfórum
A tőle választott terv a zánkai volt úttörőváros, a mai Gyermek-és Ifjúsági Centrum területén található. Nem más, mint egy meglévő, szocreál, jellegtelen iskolaépület bővítése. A téma azért is szerencsés, mert a bővítésben csak egy aula van, egy körbezárt nagy, üres tér, aminek a megformálásánál azt csinált Krizsán András, amit csak akart.
A végeredmény igen érdekes, ugyanis többféle módszer van benne egyszerre jelen. A homlokzat kortárs, mondhatni ’trendi’. Mészkő-és faburkolatok, nagy üvegfelületek, tolóajtók, véletlenszerű tagolások és nyíláskiosztás váltakoznak. Ha ennyi lett volna a végeredmény, akkor még nem írtam volna róla, ilyen szinten sokan terveznek. Igaz, Andrást ismerve hamarabb feltételezem, hogy a fehér mészkő tömegek aránya valamit üzenni akar, a tagolt hasábszerű tömeg valami konkrét formának a leegyszerűsítése, amit ki akart hangsúlyozni. Ha absztrakció, mindenesetre annyira burkolt, hogy számomra nem megfejthető.
Ami viszont érdekes, hogy a tömeget íves tetővel zárta, némiképp váratlanul, és még váratlanabb az északnyugati oldalon álló fa pillérsor. A pillérek (szögletes keresztmetszetű oszlop szakmai neve) nem egyformák, a sarok felé haladva egyre jobban hajlanak. Ez a finom gesztus már egyértelmű asszociációt ébreszt, olyan, mint egy erdő, vagy még inkább a vízparti nádas, ahogy hajladozik a szélben.
Krizsán András: zánkai iskolabővítés. Forrás: építészfórum
A homlokzat divatos egyszerűsége az íves tetővel és pillérsorral nem rokon. Két építészeti hozzáállás következményei ezek, egy épületen, egy tervezőtől. A végeredmény számomra több okból sem harmonikus, a még szakmaibb szempontokkal nem szeretném untatni az olvasókat. Mégis értékesnek tartom ezt a házat őszinte, és látszólag bevallottan útkereső jellege miatt. Jól mutatja, mennyire nem egyszerű Makovecz után, alkotóként továbblépni, az ágasfákat nem másolni, és mégis tudni, hogy például ezek használata bizony telitalálat volt a a Mestertől a XX. század magyar építészeti kultúrájában. De mi lesz a telitalálat a XXI. században? András munkája jó példa az átmeneti, útkereső időszakra.
