Elfogadta a kormány az új múzeum-negyed koncepcióját, amit Baán László vezetésével készítettek elő. A döntés kapcsán napvilágot látott hír elég részletesen sorolja, hogy mi fog történni, mi költözik oda és miért.
Az új negyed az előzetes becslések alapján 50-60 milliárdba fog kerülni, és elsősorban uniós forrásokból képzelik el a megvalósítását. Ez az összeg nagyjából megegyezik a Megyeri-híd költségével, de kb. ennyit kapott évente a BKV is állami támogatásként az elmúlt nyócévben. (A mostani helyzetet nem tudom követni.) Az összeg reálisnak tűnik, a koncepció pedig jónak, hiszen sok múzeum mai helyszíne erősen megkérdőjelezhető. Érdekes új épületeket a legkülönfélébb kiállítási anyagokkal egymás mellé tenni a meglévő Szépművészeti és Műcsarnok szomszédságában, életképes projekt lesz. Gyalogosövezet lesz a Hősök tere, rendezik a Városligetet, ez így együtt olyan jól hangzik, hogy várhatóan a helyszín tele lesz, mintha egész évben május 1-je lenne.
A Nemzeti Galéria és a Szépművészeti egyesítése nem légből kapott ötlet, így lehetőség nyílik arra, hogy a meglévő anyagokat rendszerezetten mutassák be: a Szépműben lesznek a régi (magyar és nemzetközi) a Nemzeti Galériában pedig az új (a XIX. századtól napjainkig) mesterek munkái. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jól fejezi be ezt a vonalat, ráadásul egy épületbe kerül a Galériával, a két tárlat között csak egy kapu lesz, amin keresztül szimbolikusan beléphetünk majd a jelenbe.
Szóval ez így együtt működni látszik, de nemcsak ennyi készül. A Magyar Fotográfiai Múzeum és Magyar Építészeti Múzeum kicsit hasonló helyzetben vannak, mert ma nem rendelkeznek olyan kiállítótérrel, ami alkalmas lenne az óriási anyagok bemutatására. Sok értékes fénykép és makett pincékben, padlásokon porosodik, valahol tehát érdemes rendezni az ő dolgukat is. A Kossuth térről mindenképpen értelmes ötlet elhozni a Néprajzi Múzeum anyagát. A Kúriának készült, rendkívül reprezentatív épület és az ott kiállított népi, paraszti kultúra annyira sincs köszönőviszonyban egymással, mint Egervári Sándor és Paulo Sousa, igaz, egyáltalán nem biztos, hogy egy új, steril dobozban jobb helyen lesznek a népi tárgyi emlékek.
Valahogy nekem ez a három téma azonban nem esik egybe a helyszínnel. Az építészeti múzeumról írtam már, hogy jobb helye lenne a Nyugatiban, kiválthatná a műemlék épületben működő szórakozóhelyeket. Ráadásul ez a pályaudvar-épület igen nevezetes helyszín, hiszen a világ egyik legismertebb építésze, Eiffel tervezte. A Fotográfiai Múzeum még csak-csak elmegy a Városliget szélén, de érdemes lenne külön telepíteni, nem egy sorban a többivel. A Néprajzit pedig egyáltalán nem érzem. Nem jó a mostani helye sem, de valahogy ide sem való. Talán egy Lechner épület alkalmas lenne a befogadására, de még inkább egy Kós. A magyar építészetet ők keresték, és a nemrég elhunyt Makovecz, neki azonban szinte nincs is a fővárosban középülete. A népművészet valami más környezetet kíván, mint a „magas” kultúra… (Tudom, már, mi a bajom. Kisarkítva: ez utóbbi eleve azért készül, hogy múzeumban végezze, a népművészet pedig vagy él, vagy meghalt, és attól, hogy kiakasztjuk a falra, még nem fog feltámadni.)
Bár az adottságok nagyon jók, mégsem zsúfolnék mindent egy helyre. Véleményem szerint a koncepciónak a fele is elég lenne a teljes sikerhez. Értem az ötletet, hogy ezek az eltérő témák felerősítik egymást, és az egész üzleti vállalkozásként is biztosabban megállja a helyét, de valahogy mégsem stimmel, hogy na, akkor pöttyintsük még ide a teljes magyar népi kultúrát, mellé egy csipet építészet és fotográfia, és persze még nem is mondtam, de szeretnénk zeneházat is.
