Lehet-e templomot tervezni népművészetből?

Nagy öröm ért, mikor hazaértem. Az asztalon várt egy kiadvány a Gyimesfelsőlokra tervezett kápolnáról, aminek a szentelése most lesz, augusztus 25-én.

Makovecz Imre mesterem volt a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájában. Mikor nála dolgoztam, igyekeztem minél többet megérteni abból, amit csinál: elmélyülten olvasgattam az általa írt gondolatokat, nézegettem a terveit, és sok, általa tervezett épületet meglátogattam. Még arra is volt alkalmam, hogy nem szervesen a munkához kapcsolódóan többször is beszélgethessek vele. Munkái közül főleg a templomok érdekeltek, hiszen hittanári végzettséggel mentem építésznek, így többször faggattam őt arról, hogyan gondolkozik a világról. A siófoki temploma tetszik a legjobban, nem is annyira az építészeti megformálása, mint az épület által sugárzott derűs béke miatt. Szellemi alapvetését tekintve azonban a paksi templomot tartom a legérdekesebbnek, egyúttal legértékesebbnek. A torony külön téma, személyes művészi alkotás, a templomtér a formája miatt azonban különösen figyelemre méltó. A népművészet által gyakran használt, a mester által alapmotívumnak tartott „S” betűre hasonlító minta meglátása szerint nem más, mint egy gömb kiterített rajza. Elméletét egy narancs meghámozásával alá is támasztotta, felülről kezdte, és spirál alakban bontotta le a héját a gömb alakú gyümölcs derekáig, majd onnan a legalsó pontig. A héjat azután kiterítette, és valóban, olyan S betűt kapott, aminek az alsó és felső íves része középpontból kiinduló spirálhoz volt hasonló. Hasonló minta figyelhető meg gyakran a székelykapuk életfájában is, ahol a fa ennek a mintának és tükörképének egymásba kapcsolt sorolásából áll. A paksi templom formája pedig nem más, mint kísérlet ennek a tükrözött mintának a térbe állítására. Ha belépünk, különleges élményben, időutazásban lehet részünk, hiszen olyan térbe érünk, amit ismertek, de csak két dimenzióban, kiterítve tudtak ábrázolni hosszú időn keresztül a hímzők, vagy faragók.

El lehet fogadni, és el is lehet utasítani ennek az alkotói hozzáállásnak a létjogosultságát. Ami mindenképpen pozitív, az alkotó kísérletező, kutató kedve, és a teljesen újszerű, szokatlan végeredmény. És persze az élmény, amit okoz, ami személyre szabottan átélhető.

Nekem nagyon tetszett, és mikor lehetőségem nyílt rá, kicsiben én is megpróbálkoztam egy népművészeti minta térbe állításával. A lehetőséget az adta, hogy még 2009-ben Gyimesfelsőlokra tervezhettem kápolnát, olyat, amit az ottaniak meg is tudnak építeni. Sokat töprengtem a dolgon, hogy mit kellene oda tervezni, és mikor halványan körvonalazódni kezdett a dolog, egy ottani minta adta a végső megerősítést, ami számomra egyszerre sűrítette magában mindazt, amit fontosnak éreztem. A kis kápolna időközben elkészült, ahogy a bevezetőben írtam, most lesz a szentelése augusztus 25-én. A kis kiadványnak pedig azért örültem meg, mert most először kaptam kézbe olyan szép fotót az épületről, amin látható a kész állapot, és én bizony úgy érzem, olyan lett, amilyet szerettem volna.

Ez a fotó van a kiadvány borítóján

Aki a Gyimes környékén jár 25-én, Felsőlokon forduljon balra Görbepatakán. Az út végén jobb oldalon ott áll egy sziklán a kápolna. A szentelésen lesznek magyar vendégek, és ott lesz a falu apraja-nagyja. Aki elmegy és megnézi a kis kápolnát, személyes választ adhat magának a címben feltett kérdésre: lehet-e templomot tervezni népművészetből?

Gyimesi minták. Minden egy V-ből, vagy A-ból épül fel

A szerszámokra faragott életfa fontosnak tűnt

Gyimesi részletek

A kiadvány.

Akit érdekel a történet, itt el tudja olvasni: