Innen nézve úgy tűnik, Varsóban van élő kultúra, és rögtön belém hasít a fájó érzés, hogy nálunk bezzeg nincs. Ezt a hirtelen benyomást egy zsebkendőnyi méretű ház tette rám, aminek léte minden irányból cáfolhatatlan, és parányi mérete ellenére, vagy éppen azért óriási üzenetértékkel bír.
Személy szerint nem azt tartom a méter széles kis épület legnagyobb erényének, hogy a világ legkeskenyebb épülete címet viselheti (bár el tudom képzelni, hogy a világ kevésbé szerencsésebb felén valahol egy bódévárosban akadhat vetélytársa). Önmagában nem is azt, hogy a varsói zsidónegyedben készült, és az épületnek megalkotói fontos szerepet szánnak a múlttal való szembenézésben. Az is figyelemre méltó, ahogy a működtetést kitalálták, ismert művészeket, írókat hívnak Varsóba, akik eltölthetnek egy-egy napot a mindössze 14 m2-es épületkében, ahogy az is, hogy ötletesen művészeti alkotásként jegyezték be az építési szabványoknak nem megfeleltethető kicsi házat. A két óriási épület közé szorult, 90-150 centi széles telekre készített épület a minimál-építészetre is jó példa, nem rossz teljesítmény ekkora helyen fürdőszobát, konyhát, étkezőt, dolgozóasztalt és ágyat is elhelyezni és gondoskodni a szükséges mértékű természetes megvilágításról.
A fentebb felsorolt értékek mindegyike külön is szóra érdemes, azonban együttes jelenlétük teszi igazán fontossá és világhírre méltóvá a Keret-házat. A kis projekt jól példázza, mekkora kulturális potenciál van az építészetben.
Ennyi látszik belőle: egy fémlemez két óriási ház között. Forrás: Facebook/Dom Kereta
Ha kultúráról van szó, nem a pénz a döntő. Ahhoz, hogy egy alkotás és vele együtt a hely, ahol született, felkerüljön a világ kulturális térképére, olyan értékek kellenek, mint a fentiek, lehetőleg minél több, de legalább együttesen kettő. És ebben nem állunk jól, pedig 20. századi múltunk nekünk is tele van szembenézést igénylő történetekkel, nálunk is sok a trendi alkotó, de a sok kavargó gondolat valahogy még nem állt össze építészetbe önthető, örök érvényű üzenetté.
