Két évvel ezelőtt, még a megújult MNO indulásakor feltettem egy írásban a kérdést: van-e '56-os emlékmű Magyarországon? Akkor röviden bemutattam a meglévő fontosabb helyszíneket, majd az írás során szinte észrevétlenül megneveztem három szempontot, amiknek egy központi '56-os emlékműnek szerintem illene megfelelnie. (Ezzel kapcsolatban fontosnak érzem leszögezni, hogy nem célja ennek a blognak a kinyilatkoztatás. Nem „teljesek” az '56-os eseményekkel kapcsolatos ismereteim, és azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ami akkor történt, történész szemmel is, a maga teljességében feldolgozhatatlan eseménysor. Ahány ember, annyi nézőpont, annyi élmény és emlék. Jelen eszmefuttatásomnak csak egyetlen célja van, szeretném felhívni a figyelmet a központi emlékhely fontosságára.)
Meglátásom szerint olyan helyszínre van szükség,
– ahol 1956 őszén kiemelkedő jelentőségű, a forradalom szellemiségét vitathatatlanul kifejező események történtek,
– ami adottságainál fogva alkalmas a tömeges megemlékezésekre, és
– ahol olyan emlékmű áll, ami méltó módon, mindenki számára képes kifejezni, miről szólt 1956 üzenete.
Két évvel ezelőtt említést tettem a helyi jelentőségű emlékművekről, és írtam a fontosabb budapesti helyszínekről, az 56-osok terei emlékműről, a Corvin közi Pesti srácról, a Széna térről, röviden az akkor alternatívaként felmerült II. János Pál pápa térről, és a Kossuth térről is. Nem akarom magamat ismételni, akit érdekel, a rövid gondolatokat elérheti itt, a lényeg annyi, hogy a fenti három alapvetésnek egyetlen mostani helyszín sem felel meg.
A cikket követően, még a Kossuth tér átalakítási munkálatainak megkezdése előtt napirendre került egy országházi beszélgetés során a téma, vajon mennyire lehet alkalmas a Kossuth tér Magyarország központi 1956-os emlékművének elhelyezésére. Ennek a párbeszédnek akkor nem lett egyenes következménye, legalábbis nem tudok róla. Jelen bejegyzésemben, tisztelegve 1956 előtt, szeretném felhívni a figyelmet újra a témára: a fenti három szempontnak meglátásom szerint egyetlen helyszín, a Kossuth tér felelhet meg igazán.
A Kossuth téri sortűz helyszíne alkalmas lehet arra a szerepre, hogy 1956-ra méltó módon emlékezzünk. ’56 szellemiségének helye van ezen a téren, sokkal inkább, minthogy a mindenkori pillanatnyi tüntetésekről híresüljön el elhelyezkedése és mérete miatt. A tér rendezését követően érdemes lenne pályázatot kiírni a méltó központi emlékmű megformálásához. És mivel 1956 a magyarság leghíresebb és legelismertebb 20. századi tette, érdemes talán nemzetközi pályázatban gondolkozni.
