A tájépítészgála érdekessége, hogy a jelöltek laudálására újságírókat kérnek fel. Ők előre találkoznak az általuk választott jelölttel, aki megmutatja azokat a munkáit, amelyekre a leginkább büszke, és elmeséli, hogy mit miért csinált. Ezt követően a laudátor hazamegy és megírja a szöveget, amelyet a gálán felolvas a zsűrizés előtt. Így kerültem ebben az évben – mint laudátor – a Richter gyógyszergyár kapun belüli részére, ahol Szalkai Adrienne és csapata kertrendezési munkáját csodálhattam meg közelről. Adrienne a Főkert vezető tájépítész tervezője, ők felelnek az évről évre folyamatos feladatot jelentő fővárosi zöldfelületek, közparkok, fasorok gondozásáért, fejlesztéséért. Ők tervezték például tavaly a margitszigeti szökőkút környezetét, ami nagy siker lett, folyamatosan sok a helyszínen a látogató. Ők tervezik a virágágyásokat, segítenek átértelmezni a régi zöldfelületeket a városban.
A tájépítészek munkája sokak számára nem szembetűnő. Ha meglátogatunk egy új helyszínt, ahol rendezték a zöldfelületet is – mostanában a fővárosban és szerte az országban van elég ilyen –, akkor nem is gondolunk arra, hogy ezt is bizony tervezni kellett. A füvesített zöldfelületek, a gyalogösvények, a telepített növényzet, az utcabútorok, szökőkutak, ágyások, emelvények, padkák kompozíciója az ő munkájukat dicséri. Kevésbé magától értetődő, de nélkülözhetetlen munka az övék. A jó tájépítész munkája nyomán az addig háttérbe szorult környezet látogatószáma megnő, megtelik a hely élettel, jókedvvel, derűvel, és nem tudjuk, mi az, ami miatt ilyen jó itt lenni. De nem is kell ezt érteni – sokszor észre sem vesszük –, elég, ha a hatást átéljük.
Hát, ők a tájépítészek, akik megválasztották maguk közül az idén is az év tájépítészét. Jobb híján – mivel más neves díjat nem igazán osztanak nekik (az Ormos Imre emlékérmen kívül) – saját magukat ünneplik. Az esemény ráadásul jó apropót ad arra, hogy bekerüljenek a hírekbe is, leginkább valószínűleg ezért hívják a laudátorokat.
A gála már harmadik éve egy kedves, jó hangulatú esemény, ahol jelen van egy családiasan összetartó, szerethető szakma, aki képes volt felhívni magára a figyelmet. A díj maga természetesen a legkevésbé fontos az egészben. Az idei jelöltek névsora: Alföldy Gábor, Almási Balázs, Ekés András, Pikó Viola és Takács Edvárd, Szakács Barnabás, Szalkai Adrienne, valamint Szloszjár György.