Lehet azon vitatkozni, hogy a Pázmány piliscsabai épületei gazdaságosan működtethetők-e vagy sem. De igazából felesleges: könnyű belátni, hogy a 90-es évek hőtechnikai megoldásaival kialakított, pontszerűen telepített házak több energiát igényelnek, mint például egy fűtésként saját levegőjével előmelegített levegőt keringtető, napenergiát hasznosító, tömbszerű, kis lehűlő felületű épület. Amúgy is éppen azt hallani, hogy pont a gazdaságosság miatt telepítettek be egyes szakokat Budapestre Piliscsabáról, ahol nem rentábilis a működtetés.
De nem is ez az igazán fontos kérdés azzal kapcsolatban, hogy lassan szedelőzködni látszik az egyetem, hiszen egyes szakok már Budapesten működnek. Nincsen ugyanis olyan meglévő épület vagy épületegyüttes, ami ne lenne korszerűsíthető, ha akarat lenne rá. A mostanra kialakult, faramuci helyzet – se menni, se maradni – végső oka valószínűleg nem itt keresendő.
A napokban új Facebook-csoport alakult Maradjon Piliscsabán a Pázmány néven. Az oldal kedvelőinek száma az eltelt rövid idő ellenére lassan eléri az ezret, ami nem kis szám ebben a témában. A lájkolók között aktív és végzett piliscsabai bölcsészeket, illetve piliscsabai lakosokat is találunk, ami azt mutatja, nem csak praktikus, de érzelmi kérdés is, hogy maradjon-e Piliscsabán a Pázmány. Az egyetem ideköltöztetése anno jó ötletnek tűnt: az üres laktanya épületei, a vonzó természeti környezet és a világ sikeres campusainak előképei kellően indokolták a lépést. Voltak ugyan, akik Esztergomot választották volna, de az eltelt idő bebizonyította, hogy sajátos hangulatának köszönhetően Piliscsaba is megállja a helyét.
Ezt támasztja alá az is, ami az új Facebook-oldalról megtudható: most is sokan maradni szeretnének. Ők büszkék az egyedi épített környezetre, igénylik, hogy az egyes előadások között kifekhessenek a fűbe, sétálhassanak egyet az erdőben, és nem okoz számukra problémát, ha ingázni kell. „Ha akarok, negyven percen belül Pestre érek, de nem maradok ott, hanem »hazatérek« a nyugalomba” – áll egy témához kapcsolódó kommentben.