Maradnának Piliscsabán a pázmányosok

De ahhoz további fejlesztésekre lenne szükség.

Az itteni diákok jó része kollégiumokban lakik, és annak ellenére érzi jól magát az újdonsült kisvárosban (Piliscsaba nemrég kapott városi címet, feltehetően éppen az egyetem miatt), hogy gyakorlatilag szinte semmilyen élő és aktív kapcsolat nem alakult ki mind ez idáig a település és az oktatási intézmény között. A campus hétvégente kong az ürességtől, a területet sorompóval zárják a forgalom elől. A diákok ragaszkodása mindezek mellett azért is figyelemre méltó, mert Piliscsaba jelenleg igazi alvótelepülésként működik: éjjel-nappali bolt nincs, és a legtovább nyitva tartó vendéglátóhely is bezár éjfélkor.

Pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusában sokkal több lehetőség lenne annál, mint ahogy most használják. A se veled, se nélküled helyzet abból fakad, hogy a fejlesztést nem csinálták végig: többek között a jól működő, önálló könyvtárat és a sportközpontot hiányolják leginkább a diákok. A Makovecz Imre és köre által jegyzett tervekben szerepelt templom is, de a fentiek egyike sem épült meg. Hogy ennek mi az oka, legyen azok dolga, akik felelnek érte, de fontos látni, hogy a be nem fejezett beruházás miatt betegeskedik leginkább a szép reményekre jogosító helyszín.

Ahhoz, hogy a remek adottságú terület kellő vonzerővel bírjon és sajátos ellenpontot képezzen Budapesttel szemben, további energiákat kellene tehát mozgósítani. Ahogy a jelen tiltakozásból is látható, nem mindenki akar nagyvárosban diákéletet élni – Piliscsaba pedig természeti környezete és egyedi épületei miatt vonzó alternatíva lehet a sokszor túlzottan is nyüzsgő főváros közelségében. Igaz, az elhúzódó vasútépítés miatt problémás a közlekedés, de ez nem tart örökké, és külön buszjárat is bármikor indítható.

A piliscsabai egyetemfejlesztés jelen formájában kicsit hasonló azokhoz a lakóparkokhoz, ahol csak a lakóépületeket készítették el, a szükséges kapcsolódó szolgáltatásokat, óvodát, iskolát nem. Csak itt kizárólag az oktatásra és a lakhatásra koncentráltak – arra, hogy valóban élmény legyen itt lenni, már nem jutott energia.

Ha erre pénzszűke miatt nincs lehetőség, megoldás lehetne további helyi és regionális jellegű szolgáltatások, intézmények ideköltöztetése, az egymásra telepített funkciók között ugyanis szinergia ébredhet. Ahogy Martina fogalmaz a Maradjon Piliscsabán a Pázmány oldalra írt kommentjében: „Ésszerű, kitartó és szívós munkával nemcsak egyetemi központtá, hanem kulturális centrummá is lehetett volna (és még ma is lehetne!) fejleszteni, ehhez kapcsolódva a gazdasági tevékenységek is fellendülhettek volna. Kereskedelem, vendéglátás, közlekedési beruházások – ennyi kezdetnek nekem elég is lenne.”