Az elképzelés mikéntjét nem is kívánom vitatni, a neves művész emlékműre vonatkozó ötletei előtt amúgy is legfeljebb fejet hajthatunk. A művész, amíg világ a világ, azt csinál ugyanis, amit akar, és ezt tiszteletben kell tartani – egészen addig, amíg csak magáról az alkotásról van szó.
Melocco művész úr elképzelése azonban arról, hogy milyen világban él, finoman szólva is felülvizsgálatra szorul. Magyarországon, Európában nem a miniszterelnök és a főpolgármester rábólintására van szükség ahhoz, hogy városképi szempontból ennyire kitüntetett helyszínen, közterületen egy ekkora alkotás megvalósulhasson. A Clark Ádám téren valóban lehetne a körforgalom közepén a nullás kő, de a tér legfőbb problémája nem ez, hanem továbbra is az alagút melletti beépítetlen telek. A Budavári Siklót kitakaró mű már eleve szerencsétlen megoldás lenne, de ezzel is csak a felszínét karcolgatjuk, mennyire összetett kérdésről van szó.
Azt mindenképp érdemes az ötlet kapcsán megemlíteni – de Isten ments, hogy ötletet adjak ezzel döntéshozóinknak –, hogy mióta az emberiség tornyokat épít, ha dombot talált hozzá, egészen biztosan rá tette és nem a domb lábához. A torony építészeti feladata, mögöttes jelentése ugyanis éppen az ég és föld összekötése, ezt pedig legkönnyebben a legmagasabb pontról indulva teheti meg – már amennyire ez lehetséges. (Ha már itt tartunk, azt tudták, hogy a legtöbb torony azért keskenyedik felfelé és végződik csúcsban, mert ezzel akarták érzékeltetni, hogy a végtelenbe nyúlik?)
Mint a megjelent interjú óta kiderült, Melocco Miklós nem kérdezte meg az első kerület vezetését sem az ötletéről, pedig a helyszín az ő tulajdonukban van. Az ő tekintélyelvű világában ehhez bőven elég az általa emlékműkérdésben legfelsőbbnek vélt két potentát, Orbán Viktor és Tarlós István megkérdezése.
A művész úr szavai alapján mindenesetre készítettem egy környezetbe helyezett fotómontázst, hogy nagyjából legyen képünk arról, mit mondott az emlékmű kinézetéről. A képen látható torony Makovecz egyik utolsó alkotásáról, a devecseri kápolnáról származik. Gondolom, Melocco művész úr is építész alkotótársának egyik művét szeretné az emlékmű tornyához előképként használni, de melyik torony lehetne hitelesebb, mint éppen az utolsó? Ráadásul van a tornyon „pajzs alakú fülke” – jelentsen ez bármit –, amelyet csak kicsit felnagyítottam, és elhelyeztem benne Melocco ötletének megfelelően Makovecz mester arcát.
A kép alapján nagyon úgy tűnik, hogy első félelmeim megalapozottak az ötlettel kapcsolatban. Aki az emlékmű megépítése után arra mer estefelé sétálni, az erős idegzetű, acélos lelkű ember, akinek viszonya bizonyára rendben van a természetfeletti erőkkel. De kétségünk ne legyen, Melocco Miklós van akkora művész, hogy a hatást tudná még fokozni.
