A beharangozott, nagyon várt tervek közzétételekor aztán el is maradt a nagy össznépi rácsodálkozás, hogy „igen, mi a Ligetben éppen ezeket az épületeket szeretnénk látni”. Nemrégen be is jelentették, hogy egy-két múzeum mégsem valósul meg, az egyikre új pályázatot írnak ki, a másiknál meg majd csak eldöntik végre, hogy melyik legyen.
A nagy bizonytalankodás közepette felmerült az is, hogy miért nem épülnek ezek a Nyugati mögé, ott úgyis van hely, és amúgy is beépíthető terület, szemben a Városligettel, amely mégiscsak közpark. De aztán Baán László, aki autodidakta várostervező is, lehűtötte a kedélyeket, mondván, hogy csak azért is a Liget fog beépülni.
Mostani nyilatkozata és a kiadott közleményük szerint azonban nem múzeumokkal, és nem 2018-ig. A következő országgyűlési választásig ugyanis egyetlen múzeum sem fog megépülni a Városligetben. Ez így önmagában elég kellene legyen, hogy Baán feltegye a kezét, és elismerje, tévedett ezzel az egész múzeumnegyedesdivel és a Városligettel kapcsolatban. Persze nem teszi, Magyarországon nem divat elismerni, ha olyasmibe szólunk bele, amihez nem értünk. Néhány dolog ráadásul megvalósul, amelyre hivatkozni lehet, de ezek már egészen más irányt mutatnak a Városliget számára, mint amiről eredendően szó volt.
A Magyar Zene Háza megépül a Városligeti-tó partján – ez ugye nem múzeum, inkább egy újabb vetélytárs a Müpa és a Budapest Music Center számára –, ami építészeti szempontból szerencsés döntésnek mondható. Fudzsimoto Szu terve az egyetlen kétségtelen érték a kiírt nemzetközi pályázat eredményéből, ami persze nem jelenti azt, hogy egy, a CET-éhez hasonló, magyaros színvonalú kivitelezés során a fák között lebegő, légies óriásgomba ne változhatna át valami rettenetes, félbemaradt betontorzóvá. (A nemzetközi színvonalú CET-ből – Central European Time – magyaros közreműködéssel üres, kihasználatlan Bálna lett végül.)
