Most dől el a magyar műemlékek védelmének sorsa?

Negyedórát kaptak az újságírók, hogy odaérjenek a fontos konferenciára.

A fenti eljárási mód különösen érdekes, hiszen a konferencián L. Simon László kultúráért felelős államtitkár kezdi a sort, majd olyan előadók következnek, mint Puskás Imre helyettes államtitkár, Nagy Gergely, Fejérdy Tamás, Benkőné Kiss Zsuzsa, Tina Markusova, Engedyné Juhász Veronika, Visy Zsolt, Veöreös András, Nagy Gábor, Dobosyné Antal Anna, András István, Kőnig Tamás.

Aki ismeri a műemlékes szakmát, bizonyára tudja, hogy rangos a névsor, és nem lenne érdektelen hallani valamit arról, hogy milyen irányba vinnék tovább az ügyet. Tavaly júliusban ugyanis L. Simon László azt nyilatkozta, hogy „a teljes magyar műemléki listát átnézzük, és ahol nincs szükség a védettség fenntartására, ott azt megszüntetjük”. A fenti kijelentés felelős politikus szájából komoly aggodalomra ad okot, hiszen különösen itt, Európában meghatározó egy ország megítélése szempontjából, hogy milyen mennyiségű és milyen állapotban megőrzött műemlékállományt tud felmutatni.

Na mindegy, gondoltam, megvárom, amíg lezajlik a konferencia, kértem, hogy legalább küldjenek összefoglalót az elhangzottakról, hogy tudósíthassak róla. Meglepetésemre rögtön választ is kaptam, mely szerint a kiküldött szűkszavú meghívó az egyben az összefoglaló is.

Azt nem tudni, hogy a megbízott kommunikációs cég vagy a megbízó intézte így, de nagyon meglepődtem a dolgon. A műemlékes téma építészként kifejezetten érdekel. Tavaly például a Látóhatár Kiadónak köszönhetően Ybl Miklós még meglévő 113(!) épületét látogathattam végig, és írtam egyenként mindegyikről az YBL Összes című könyvben. Az elmúlt években hírt adtam igen sok további, kiemelkedő jelentőségű műemléki felújításról, fejlesztésről, vagy éppen jól-rosszul sikerült átalakításról. A bécsi műszaki egyetemen, ahol építészetet tanultam, én magam választottam műemlékes témájú tervezési feladatot, hogy nagyjából képben legyek, mi Európában az illendő magatartás műemléki vonatkozásban.

Nem tudom, hogy a fentiekre tekintettel kaptam a furcsa meghívást, vagy azért, mert korábban hangot adtam fenntartásaimnak az L. Simon László által elmondottakkal kapcsolatban.  Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Artifex Kiadó együttműködésében szervezett konferencián elhangzottak tartalma elképzelhető, hogy rejtve marad előttem, és így önök előtt is. Pedig kíváncsi lennék, milyen ötletek hangzanak el, „hogy az örökségvédelem területén elengedhetetlenül szükséges szakszerű és hatékony működésnek és együttműködésnek az összes feltétele mielőbb megvalósulhasson”. (Idézet a meghívóból.)

A kormány álláspontját amúgy már írásba foglalva ismerhetjük – idén tavasszal, tehát L. Simon tavalyi felszólalását követően fogadták el a vonatkozó rendeleteket –, így nem valószínű, hogy a mai konferenciának tényleges, valódi súlya lenne, de remélem, tévedek. Az érték nyilvántartásáról és védetté nyilvánításának módjáról szóló, idén tavaszi rendelet szerint tényleg van lehetőség műemléki védelem megszüntetésére:

7. § (1) „A nyilvántartott régészeti lelőhely és a nyilvántartott műemléki érték védetté nyilvánítására, valamint a védettség megszüntetésére irányuló kezdeményezést (a továbbiakban: együtt kezdeményezés) a Hivatalnak kell benyújtani.”

Alább még két érdekes mondatot idézek az amúgy korrekt és alapos, értékvédelemre vonatkozó, hatályos, szintén ez év tavaszi jogszabályból:

19. § (2) „A nagyberuházáshoz kapcsolódóan létesített anyagnyerőhely vagy célkitermelőhely vonatkozásában a nagyberuházás esetén folytatott régészeti feltárásra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni.”

38. § (1) Örökségvédelmi engedély nélkül, a hatóság számára történő bejelentés alapján végezhető tevékenységek: a) a nyilvántartott műemléki érték értékleltárba felvett elemét érintő tevékenység, ha az a meglévő építmény aa) egészének vagy egyes részeinek, szerkezeti elemeinek eredeti összefüggésrendszeréből történő elmozdítására, áthelyezésére ( ) irányul.”

Frissítés:

a konferenciát követően kaptam végül összefoglalót, ennek tartalmát változtatás nélkül közlöm.

„Nő a civilek szerepe a műemlékvédelemben

Az örökségvédelem a szakma, a civilek és a kormányzat közös ügye – hangsúlyozta előadásában L. Simon László államtitkár a mai XXVII. Országos Műemlékvédelmi Konferencián. Szemléletváltás történt az örökségvédelemben – folytatta –, megerősödött a területiség elve a régészeti örökségvédelem területén. A legtöbb vita ezen a területen volt, de a szakmával való egyeztetés folyamatos, aminek egyik gyümölcse a fémkeresők használatának szigorítása és az illegális műtárgy-kereskedelem visszaszorítása. A műemlékek védelmére új ösztönzők bevezetése várható jövő év első felében – az idei bevezetést csak a jövő évi adótörvények korai elfogadása akadályozta. A cél az, hogy ne csak helyreállítsák, hanem gazdaságilag fenntarthatóvá tegyék a műemlékeket. Akár a kétharmados Nemzeti Vagyon Törvény módosítása is szóba kerülhet, mert azon állami műemlékek, melyek felújítására sem nemzeti, sem uniós forrás nem lesz előreláthatólag, jobb ha magán vagyonkezelésbe kerülnek – a látogathatóság és a felújítás előírása mellett – mintha tovább pusztulnának. Újraalkották az ágazati jogszabályokat, a cél a tulajdonosok, a gazdaság és a műemlékvédelem érdekeinek összehangolása. Az új elvek mentén már 2015-ben a Forster Központ felülvizsgálta és osztályozta a műemlékeket, a III. bírságkategóriából 66,6 százalékot a II., 5 százalékot az I. kategóriába sorolnak. a maradék 28 százalék besorolása nem változik, ezek január 1-től nyilvántartott műemléki értékként szerepelnek. Az államtitkár kiemelte a példa nélküli örökségvédelmi programokat, a 43 milliárdos Nemzeti Kastélyprogramot, a 25 milliárdos Nemzeti Várprogramot, az eddig 16 milliárddal támogatott Nemzeti Hauszmann Tervet és az évi 200 milliós támogatást jelentő Rómer Flóris Tervet.

Utóbbiról Puskás Imre helyettes államtitkár beszélt bővebben. A határol túli kisebb műemlékek, örökségi értékek védelmére a korábbi összegeknél nagyságrenddel többet, évi 200 millió forintot osztanak el pályázati, eseti döntési és szükség, vis major esetén gyorsított módon. Erre azért van szükség, mert az adott ország csak csökevényes módon, visszafogottan óvja örökségünk ottani részét. A példák azt mutatják, hogy néhány millió forint is jelentős javulást tud hozni egy-egy műemlék sorsában, és fontos a tudás megosztása is.

A konferencia további programjában Fejérdy Tamás, az ICOMOS MNB elnöke a civilek szerepének fontosságát emelte ki, akik lehetnek szakértők vagy laikusok. Fontos, hogy ezek mind különböző szerepek, amiket nem szabad összekeverni. Az ICOMOS az Artifex Kiadóval együtt nemcsak ennek a konferenciámnak a szervezője, de a tavalyi Örökség a jövőnek, jövő az örökségnek rendezvénysorozat szervezője is – a HAP Galériával együtt – ami jó példa arra is, hogy a párbeszédre szükség van. Martina Markusova a magyartól több helyen különböző, szintén átmeneti állapotban lévő szlovák műemlékvédelem működését és gyakorlati eredményeit mutatta be.”