Most dől el a magyar műemlékek védelmének sorsa?

Negyedórát kaptak az újságírók, hogy odaérjenek a fontos konferenciára.

A kormány álláspontját amúgy már írásba foglalva ismerhetjük – idén tavasszal, tehát L. Simon tavalyi felszólalását követően fogadták el a vonatkozó rendeleteket –, így nem valószínű, hogy a mai konferenciának tényleges, valódi súlya lenne, de remélem, tévedek. Az érték nyilvántartásáról és védetté nyilvánításának módjáról szóló, idén tavaszi rendelet szerint tényleg van lehetőség műemléki védelem megszüntetésére:

7. § (1) „A nyilvántartott régészeti lelőhely és a nyilvántartott műemléki érték védetté nyilvánítására, valamint a védettség megszüntetésére irányuló kezdeményezést (a továbbiakban: együtt kezdeményezés) a Hivatalnak kell benyújtani.”

Alább még két érdekes mondatot idézek az amúgy korrekt és alapos, értékvédelemre vonatkozó, hatályos, szintén ez év tavaszi jogszabályból:

19. § (2) „A nagyberuházáshoz kapcsolódóan létesített anyagnyerőhely vagy célkitermelőhely vonatkozásában a nagyberuházás esetén folytatott régészeti feltárásra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni.”

38. § (1) Örökségvédelmi engedély nélkül, a hatóság számára történő bejelentés alapján végezhető tevékenységek: a) a nyilvántartott műemléki érték értékleltárba felvett elemét érintő tevékenység, ha az a meglévő építmény aa) egészének vagy egyes részeinek, szerkezeti elemeinek eredeti összefüggésrendszeréből történő elmozdítására, áthelyezésére ( ) irányul.”

Frissítés:

a konferenciát követően kaptam végül összefoglalót, ennek tartalmát változtatás nélkül közlöm.

„Nő a civilek szerepe a műemlékvédelemben

Az örökségvédelem a szakma, a civilek és a kormányzat közös ügye – hangsúlyozta előadásában L. Simon László államtitkár a mai XXVII. Országos Műemlékvédelmi Konferencián. Szemléletváltás történt az örökségvédelemben – folytatta –, megerősödött a területiség elve a régészeti örökségvédelem területén. A legtöbb vita ezen a területen volt, de a szakmával való egyeztetés folyamatos, aminek egyik gyümölcse a fémkeresők használatának szigorítása és az illegális műtárgy-kereskedelem visszaszorítása. A műemlékek védelmére új ösztönzők bevezetése várható jövő év első felében – az idei bevezetést csak a jövő évi adótörvények korai elfogadása akadályozta. A cél az, hogy ne csak helyreállítsák, hanem gazdaságilag fenntarthatóvá tegyék a műemlékeket. Akár a kétharmados Nemzeti Vagyon Törvény módosítása is szóba kerülhet, mert azon állami műemlékek, melyek felújítására sem nemzeti, sem uniós forrás nem lesz előreláthatólag, jobb ha magán vagyonkezelésbe kerülnek – a látogathatóság és a felújítás előírása mellett – mintha tovább pusztulnának. Újraalkották az ágazati jogszabályokat, a cél a tulajdonosok, a gazdaság és a műemlékvédelem érdekeinek összehangolása. Az új elvek mentén már 2015-ben a Forster Központ felülvizsgálta és osztályozta a műemlékeket, a III. bírságkategóriából 66,6 százalékot a II., 5 százalékot az I. kategóriába sorolnak. a maradék 28 százalék besorolása nem változik, ezek január 1-től nyilvántartott műemléki értékként szerepelnek. Az államtitkár kiemelte a példa nélküli örökségvédelmi programokat, a 43 milliárdos Nemzeti Kastélyprogramot, a 25 milliárdos Nemzeti Várprogramot, az eddig 16 milliárddal támogatott Nemzeti Hauszmann Tervet és az évi 200 milliós támogatást jelentő Rómer Flóris Tervet.

Utóbbiról Puskás Imre helyettes államtitkár beszélt bővebben. A határol túli kisebb műemlékek, örökségi értékek védelmére a korábbi összegeknél nagyságrenddel többet, évi 200 millió forintot osztanak el pályázati, eseti döntési és szükség, vis major esetén gyorsított módon. Erre azért van szükség, mert az adott ország csak csökevényes módon, visszafogottan óvja örökségünk ottani részét. A példák azt mutatják, hogy néhány millió forint is jelentős javulást tud hozni egy-egy műemlék sorsában, és fontos a tudás megosztása is.

A konferencia további programjában Fejérdy Tamás, az ICOMOS MNB elnöke a civilek szerepének fontosságát emelte ki, akik lehetnek szakértők vagy laikusok. Fontos, hogy ezek mind különböző szerepek, amiket nem szabad összekeverni. Az ICOMOS az Artifex Kiadóval együtt nemcsak ennek a konferenciámnak a szervezője, de a tavalyi Örökség a jövőnek, jövő az örökségnek rendezvénysorozat szervezője is – a HAP Galériával együtt – ami jó példa arra is, hogy a párbeszédre szükség van. Martina Markusova a magyartól több helyen különböző, szintén átmeneti állapotban lévő szlovák műemlékvédelem működését és gyakorlati eredményeit mutatta be.”