Miniszterek hada dolgozik az építésügyön

Az ovisok is tanulhatnak építészetet, átláthatóbbak lesznek a pályázatok, külterületre is építkezhetünk. Persze az is lehet, hogy az egészből nem lesz semmi.

A lakóházak engedélyezésével kapcsolatban elég lenne a legalapvetőbb dolgokra fókuszálni. Ilyen alapvető szempont, hogy a ház ne dőljön össze (ez statikus bevonásával érhető el), illeszkedjen épített és természeti környezetéhez (erre van a főépítész, aki építészeti látásmódjával, kulturális érzékenységével segíthet az egységes és tetszetős településkép elérésében) és tartsa be a vonatkozó beépítési szabályokat. Azaz ne legyen túl nagy, ne települjön rá a szomszédra, és ne akarjon a hegy tetején egyedül trónolni (erre van az építéshatóság, de azért a vonatkozó előírásokat tényleg érdemes lenne szelektálni.)

Kérdés, hogy mire jutnak a megbízott miniszterek az olyan grandiózus feladatokkal, mint például a területrendezés tervezési rendszerének felülvizsgálata, vagy az egységes, országot lefedő főépítészi és tervtanácsi rendszer megteremtése?

Az anyagot olvasva a jó szándékot nem lehet megkérdőjelezni, de az ördög éppen a részletekben rejlik. Ahogy láttuk, a fentiekkel kapcsolatban különösen fontos szereplő például a főépítész. A munkára rálátó, névtelenül nyilatkozó forrásunk szerint azonban felmerült, hogy ebben a szerepben lehetne akár településtervező mérnök is. Az ilyen ötletek azok, amelyek kétséget ültetnek el az emberben azt illetően, hogy a nagy nekibuzdulásnak, a gyökeres változásoknak lesz-e ezúttal értelme?

Nehezen érthető ugyanis, hogy építész végzettség nélkül miért kellene valakinek épületek építészeti minőségéről véleményt mondania. De könnyen vezethet rossz útra az is, ha „a települések külterületein való építkezés lehetőségeit” felülvizsgálják. Nehéz továbbá áthallás nélkül olvasni olyasmit, hogy a „közepes és nagy léptékű, közpénzből, illetve európai uniós forrásból megvalósuló építési beruházások előkészítésére és lebonyolítására vonatkozó egységes módszertani rendszert” kart karba öltve dolgozza ki Seszták és Lázár. Sikamlósan hangzik a Balatonra vonatkozó területrendezési tervezési rendszer felülvizsgálata is.

A „Nemzeti Építészetpolitika” kidolgozásával kapcsolatban egyelőre sok a megválaszolásra váró kérdés, de reménykedjünk, hogy a miniszterelnök, a belügy, a földművelésügy, az igazságügy, a külügy, a nemzetgazdaság és a nemzeti fejlesztés, illetve az emberi erőforrások minisztériumai megfelelő szakértelemmel nyúlnak az épített környezetünket és ezen keresztül életminőségünket alapjában meghatározó témához. Reméljük, hogy bár az említett minisztériumi struktúra látszólag nem éppen ennek a szakterületnek a rendezéséről szól, megtalálták és bevonták azokat a szakértőket, akik valós rálátással rendelkeznek az ágazat problémáira, és a határidő lejártával nemsokára egyik örvendetes hír érkezik a másik után.