Noha 1897-ben, 1911-ben és 1956-ban is járt vombat a Fővárosi Állat- és Növénykertben, csak igen keveseknek adatott meg látni ezt az Ausztráliában őshonos állatot – merthogy a déli kontinens állatvilága nem csupán kengurukból és a koalákból áll... Csaknem 39 esztendeje, hogy a mi vombatunkat Budapesten tisztelhettük (vagy inkább csodálhattuk), de mostantól hosszú időn át újra nálunk „növeszti a fogát” egy csupaszorrú vombatpár, akit ünnepélyes körülmények között mutattak be az európai sajtó képviselői előtt Tarlós István főpolgármesternek, illetve Persányi Miklós állatkert-igazgatónak.
Csupaszorrú vombat – Vombatus ursinus tasmaniensis
A vombatok az erszényesek közé tartoznak, legközelebbi rokonaik a koalák, de ők a talajon élnek, illetve ásnak. A kengurukkal ellentétben pedig hátrafelé nyílik az erszényük. A nőstények vemhessége mindössze három hét, utána a pici vombat a „zsebben” növekszik tovább, körülbelül fél évig. A vombat foga élete során végig nő, a természet ezzel kompenzálja fogainak a rengeteg növény felfalása miatti folyamatos romlását. Három különféle vombatfaj van fent jelenleg, de az északi szőrösorrúakból már csak 120 példány él – Ausztrália Queensland államában. A déli szőrösorrúak kicsit több helyen fordulnak elő az északi rokonoknál, de náluk is sikeresebbek a mostantól Budapesten is látható csupaszorrúak, akik megélnek azokon a területeken is, ahol havazni szokott. Nevét Sydney területének őslakosaitól kapta, és a népszerű állat olyan dolgoknak kölcsönözte már az elnevezését, mint egy kisváros, egy bolygó, egy focicsapat és egy tankelhárító lőfegyver.
Az állatkert úgynevezett „ausztrál zónájában” több tucat tollforgató, illetve operatőr társaságában hosszasan kellett várni, míg a fáradt állatkákat kicipelték a madárházból átalakított viskó elé. Addig is Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője mesélt Gézáról, az érdeklődő tapírról, akit el kellett pakolni a vombatok elől, nehogy balul süljön el az első találkozás. Hogy ne szegjék kedvét a didergő újságíróhadnak, mutattak nekik kacagójancsit (kokabura) és parányi cukormókust is... John Griffin is megjelent: az ausztrál nagykövet az ausztráliai magyar közösség részeként tekint a Molly–Wally duóra, valamint mesélt egy mondáról, miszerint egy felbőszített kenguru verte be kővel a vombat orrát, azóta olyan lapos.
Tarlós: Majdnem koalák
Tarlós István is még gyorsan szót kért a vombatok előtt, mondván, „a városvezetésnek szívügye az állatkert, már hiányoltam is a koalákat; hát most jöttek ’majdnem koalák’, csupasz orrúak, mint mi”. A főpolgármester kifejtette, az állatkert dolgozóinak alig lehet emléke a vombatokkal való munkáról, ugyanis 1973-ban még egyetlen munkatárs sem kereste a kenyerét az Állatkerti körúton. Persányi Miklós intézményvezető azért röviden megnyugtatta, a vombatok Pestre szállításának nagyon szigorú szabályai között szerepelt, hogy heteket töltsenek el az erszényesekkel tasmániai élőhelyükön, úgyhogy a hozzáértéssel nem lesz gond.
A vombat Európában igen ritka látvány, mostanság összesen hat példányt láthat a közönség három állatkertben, keddtől már négyben van nyolc. Ennek megfelelően szépirodalmi megjelenése is igen csekély – Tóth Krisztina próbálkozott mindössze a vombat tematikával egy vers erejéig. A világtörténelem folyamán Ausztrálián kívül kilenc ponton lehetett mesterséges körülmények között megcsodálni a különleges állatkákat.
Jöhet a magyar vombat
A vombatok bemutatásakor Tarlós István simogatta meg Mollyt és Wallyt, a két erszényest, akiknek 16 ezer kilométeres, múlt kedden befejeződött útját kétéves szervezőmunka előzte meg. Molly, a nőstény 2008 januárjában született, két hónappal fiatalabb, hím párjával pedig nem kis esélye van arra, hogy magyar vombatkölyköket hozzanak világra – korábbi élőhelyükön már gyümölcsözött a szerelem.
Hanga Zoltán a „megismerkedés” után bejelentette: 14 év alatt – a vombatokat megünnepelendő – december 3-től 24-ig ingyen látogatható a Fővárosi Állat- és Növénykert.
