Újabb adalékok derülnek ki a Kennedy-gyilkosságról

Az elnöki különgépen rögzített beszélgetéseket tartalmazó, és mindeddig elveszettnek hitt hanganyag került elő.

A felvételek 30 percnyi pluszt jelentenek az Air Force One fedélzetén lezajlott beszélgetések kormányzati archívumokban őrzött hivatalos változatához képest – vált ismertté.

Az összességében több mint kétórás anyagban eseményeket és kódneveket hallani. Az újonnan előkerült felvétel időben régebbi és teljesebb, mint az a megvágott hanganyag, amelyet jelenleg a Washington közeli Nemzeti Archívum, illetve a Lyndon B. Johnson Elnöki Könyvtár őriz Texasban. Mindeddig úgy tudták, hogy a rövidebb anyag a gépen rögzített beszélgetések egyetlen fennmaradt változata.

A történelmi emlékért legkevesebb 500 ezer dollárt kérnek. A hangszalag eredeti dobozában pihen géppel írt jelöléssel; utóbbi azt bizonyítja, hogy a Fehér Ház kommunikációs titkársága rögzítette Chester „Ted” Clifton Jr. hadseregtábornoknak. A felvétel „A texasi Dallasból az Andrews légi bázisra tartó AF-1 rádiókapcsolata, 1963. november 22.” címet kapta.

„Míg az amerikaiak a Kennedy-merénylettel kapcsolatos válaszok után kutattak, valahol egy pincében létezett egy felvétel, amely évekkel az egyetlen ismert és nyilvánosságra hozott anyag előtt készült az Air Force One fedélzetén azon a végzetes napon” – fogalmazott Nathan Raab, a történelmi dokumentumok kereskedelmével foglalkozó The Raab Collection elnökhelyettese. A philadelphiai cég kedden kínálta eladásra a felvételt.

A hanganyag Clifton hagyatékának legértékesebb darabja. A magas rangú katona – Kennedy elnök vezető katonai tanácsadója – ott volt Dallasban, a konvojban utazott, amikor a demokrata párti politikust lelőtték. A tábornoknak gyűjteménye volt audiofelvételekből, fényképekből, filmfelvételekből a Kennedy- és a Johnson-adminisztráció éveiből. A The Raab Collection 2009-ben vásárolta meg az archívumot, miután Clifton neje is meghalt. A tábornok 1965-ben vonult vissza, és 1991-ben hunyt el.

A felvételen az elnöki különgép, a Fehér Ház, az Andrews légi bázis és a Kennedy sajtószóvivőjét, Pierre Salingert, valamint a kabinet hat tagját Hawaiiról Tokióba szállító gép között az elnök meggyilkolása utáni órákban rögzített beszélgetés hallható. A Clifton-változat megőrizte az utókornak azt a vitát is, amely arról bontakozott ki, hogy a halott elnök testét a Bethesda Tengerészeti Kórházba vagy a Walter Reed Kórházba szállítsák boncolásra, és hogy a first lady, Jackie Kennedy elkísérje-e férje maradványait.

A rövidebb verzióban nem hangzik el utalás Kennedy „nemeziséről”, Curtis LeMayről, a légierő tábornokáról, a Clifton-felvételen ellenben sürgetik, hogy lépjenek vele kapcsolatba. LeMay tartózkodási helye viták tárgya volt, személye pedig – épp a Kennedyvel való szembenállása miatt – központi jelentőségűvé vált a merénylet kutatói számára. A hosszabb hanganyag véget vethet a találgatásoknak, és tisztázhatja, hol is volt pontosan az elnök meggyilkolása utáni közvetlen pillanatokban a tábornok. A felvétel egyes részei ugyanakkor „zajosak” az egyszerre párhuzamosan folyó beszélgetések miatt.

A kritikus órákban rögzített anyag rövidebb változatát 1971-ben tették elérhetővé azzal a megjegyzéssel, hogy vágott és tömörített verzióról van szó. Arról azonban nem voltak információk, hogy pontosan mennyire és kik vágták meg. A hosszabb változat után széles körű kutatás folyt, de mivel az nem vezetett sikerre, csak tovább táplálta a híreszteléseket, hogy John F. Kennedy meggyilkolása mögött több volt, mint a hivatalos változat szerinti magányos merénylő, Lee Harvey Oswald cselekedete.

A rövidebb verziót évtizedekig elemezték, valószínűleg a most nyilvánosságra került Clifton-felvételre is ez vár – vélekedett Raab, hozzátéve, hogy az anyagot már digitalizálták. Egy-egy másolatot a Nemzeti Archívumnak és a Kennedy Elnöki Könyvtárnak adnak, hogy a nyilvánosság is hozzáférjen, az eredetit pedig magángyűjtőnek akarják értékesíteni.

Raab szerint a bővebb változat előrukkolhat jelentős újdonságokkal is. Max Holland kutató, a Kennedy-merényletről szóló több írás szerzője viszont úgy fogalmazott, hogy az csak elhanyagolható adalékokkal szolgál. „Ha ez a legjobb, ami van nekik, bizony nincs sok a kezükben” – mondta. A teljesen vágatlan, a Dallastól Washingtonig tartó utat egészében rögzítő hanganyag soha nem került nyilvánosságra, és nem is tudni, hol van. A felvételnek hozzávetőleg négyórásnak kellene lennie.